NYELVI SZINTEK

Nyelvi szintek

Bár sokszor hangzik el a hétköznapokban, hogy egy idegen nyelvet megtanulunk, ez a megfogalmazás nem precíz, hiszen egy idegen nyelvet a tanulók bizonyos szintekig sajátítanak el. Az egyes nyelvi szintekhez tartozó tudást a gyakorlatban megtapasztalni természetesen más, mint beszélni róla, és érthető módon nehézséget is okoz egy kívülállónak, idegen nyelveket esetleg egyáltalán nem vagy nem megfelelő minőségi szinten használónak, megérteni az egyes szintek közti különbséget. Úgy gondolom azonban, hogy a nyelvi szintek és azoknak a legfontosabb ismérveinek legalább nagyvonalakban történő megismerése elengedhetetlenül fontos, ugyanis éppen a nyelvi szintek mellőzése, vagy azoknak a nem megfelelő ismerete húzódik meg alapvető okként a közvéleményt gyakorta uraló téves nézetek és félreértések mögött. Ezeknek a nyelvi szinteknek és minden szint 6 fő részterületének a megértése ennélfogva elengedhetetlen annak érdekében, hogy átlássuk az egyes tanfolyamok, a különféle oktatási típusok óraszámait és az eltérő nyelvoktatási módszereknek a várható eredményeit. Szánjuk hát némi időt ezeknek a szinteknek a megismerésére!

Az Európai Unió által kidolgozott Közös Európai Referenciakeret (KER) alapján a nyelvhasználók idegen nyelvi ismereteit az alábbiaknak megfelelően szintezzük:
  

                                         ALAPSZINTŰ NYELVHASZNÁLÓ:

                                                           A1 Minimumszint

                                                           A2 Alapszint

                                         ÖNÁLLÓ NYELVHASZNÁLÓ:

                                                           B1 Küszöbszint  (Alapfokú nyelvtudás)

                                                           B2 Középszint    (Középfokú nyelvtudás)

                                          MESTERFOKÚ NYELVHASZNÁLÓ:

                                                           C1 Haladószint   (Felsőfokú nyelvtudás)

                                                           C2 Mesterszint

 

Szeretnék néhány támpontot adni a szintek értelmezéséhez, kiindulva azokból a kérdésekből, amelyeket a legtöbbször tesznek fel nekem.

● A nyelvi szintek értelmezésekor érdemes tudatosítanunk, hogy az alapfokú nyelvtudás (B1) az ÖNÁLLÓ NYELVHASZNÁLÓ kategórián belül jelenti a legelső nyelvi szintet, azonban teljesen kezdő szintről indulva ez a harmadik nyelvi szintnek felel meg.

● Amikor a hétköznapok során azt halljuk, hogy saját nyelvismereteit valaki úgy írja le, hogy alapszintű nyelvtudással rendelkezik, vagy az alapokat ismeri, akkor az esetek túlnyomó többségében nem a KER szintrendszernek megfelelő szakmailag felmért A2-es tudásszintről beszél. Ilyenkor valójában a KER szintrendszerben még NEM mérhető nyelvtudásról van szó, tehát az A1-es szint alatt lévő vajmi kevés nyelvismeretről. 

● A szakmai értelemben vett nyelvi alapok teljesen mást jelentenek, mint ahogyan azt az innen-onnan csipegető, ragad-ami-ragad típusú nyelvtanul(gat)ó értelmezi. Ugyanis a nyelvi alapok (szókincs és nyelvtan) a nyelvtanulási folyamat során mindvégig, mind a hat nyelvi szinten jelen vannak, de mindig új, egyre bővülő és bonyolódó formában. Az egyes nyelvi szintekhez tartozó nyelvi alapok, mint limitáló tényezők jelentik az adott szinthez tartozó négy készség (beszédkészség, hallott szöveg értése, íráskészség, írott szöveg értése) szintemelést eredményező fejlesztésének az alapját.

● A szintek nemcsak a nyelvi alapok tekintetében, de a 4 készség vonatkozásában is az egyszerűtől az egyre bonyolultabb, kifinomultabb nyelvi egységek felé haladnak.

● Minden nyelvi szint 6 fő részterületre terjed ki, ami azt jelenti, hogy minden szinten valódi nyelvi kompetenciaszint-teljesítésről akkor beszélhetünk, ha mind a 6 részterület követelményeinek megfelel a nyelvtanuló. Tehát, nagyon röviden megfogalmazva, egy-egy nyelvi kompetenciaszintet a tanuló akkor teljesít, ha:

 

Nyelvi alapok tekintetében

I. Szókincs: Elsajátította az adott nyelvi szinten elvárható szókincs mennyiséget, tehát rendelkezik a szinthez tartozó lexikai ismerettel.

II) Nyelvtan: Ismeri az adott nyelvi szinthez tartozó grammatikai struktúrákat.

Nyelvi készségek tekintetében

1) Íráskészség: Képes írásban önállóan mondatokat, összefüggő szövegeket alkotni a szinthez tartozó szókincs és nyelvtan használatával.

2) Beszédkészség: Képes szóban önállóan mondatokat, összefüggő szövegeket alkotni a szinthez tartozó szókincs és nyelvtan használatával.

3) Írott szöveg értése: Az aktív tudását meghaladó passzív tudással is rendelkezik (+30-50%), ami lehetővé teszi a szinthez tartozó, de nehezebb írott szöveg megértését.

4) Hallott szöveg értése: Az aktív tudását meghaladó passzív tudással is rendelkezik (+30-50%), ami lehetővé teszi a szinthez tartozó, de nehezebb hangzó szöveg megértését. 

A nyelv 6 fő részterülete és a nyelvi szintek egyszerű táblázatba foglalva:

 

A 2 NYELVI ALAP A 4 NYELVI KÉSZSÉG
 I. SZÓKINCS
 II. NYELVTAN  1. ÍRÁS-KÉSZSÉG  2. ÍROTT SZÖVEG ÉRTÉSE

 3. BESZÉD-KÉSZSÉG

 4. HALLOTT SZÖVEG ÉRTÉSE

A1

 A1

 A1

 A1

 A1

 A1

T E L J E S   A 1 - E S   K O M P E T E N C I A S Z I N T

 A2

 A2

 A2

 A2

 A2

 A2

T E L J E S   A 2 - E S   K O M P E T E N C I A S Z I N T

 B1

 B1

 B1

 B1

 B1

 B1

T E L J E S   B 1 - E S   K O M P E T E N C I A S Z I N T

 B2

 B2

 B2

 B2

 B2

 B2

T E L J E S   B 2 - E S   K O M P E T E N C I A S Z I N T

 C1

 C1

 C1

 C1

 C1

 C1

T E L J E S   C 1 - E S   K O M P E T E N C I A S Z I N T

 C2

 C2

 C2

 C2

 C2

 C2

T E L J E S   C 2 - E S   K O M P E T E N C I A S Z I N T

 
 A KER szintrendszert elsősorban a felnőttoktatással foglalkozó nyelvi szolgáltatók használják, a gyermekoktatással foglalkozó szolgáltatóknak általában saját junior szintrendszerük van, amit ne tévesszünk össze a KER szintrendszerrel! A gyermekoktatás a KER szintrendszer alatt, azaz az A1-es nyelvi szint alatt történik, még akkor is, ha több éven keresztül folyik. Ahogy azt az ANYANYELV ÉS IDEGEN NYELV menüpontban már említtettem a KER szintrendszernél NEM egy gyermek anyanyelvi ismerete a mérce, hanem egy fiatal felnőtt értelmiségié, aki kellő általános műveltséggel rendelkezik, és a bennünket körülvevő világ legismertebb dolgairól önállóan véleményt tud alkotni.

Ennélfogva amikor a gyermek később egy szisztematikusan felépített oktatásban vesz részt, ugyanúgy kezdő szintről indul. Ahhoz, hogy ennek okát megértsük, tisztában kell lennünk a gyermekoktatás szakmai céljával és korlátaival.

A gyermekeknek nagyon fontos a játékos, élvezetes időtöltés, így a gyermekek oktatásában részt vevő tanár számos látványos, színes, figyelmet és érdeklődést felkeltő oktatási segédeszközt használ. A gyermekek jelentős mozgásigénnyel rendelkeznek, így koncentrációjuk is csak a mozgásszabadságuk fenntartása mellett köthető le. Számos mondókát és dalt tanulnak meg az adott idegen nyelven, valamint többé-kevésbé néhány alap szókincset is elsajátítanak, pl. a számokat, a napok neveit vagy néhány állatnevet.

A gyermekek részére tartott idegen nyelvi foglalkozások mindenképp hasznos és értelmes időtöltések, de tartsuk szem előtt, hogy a gyermekoktatás nem tudja betölteni a szisztematikusan felépített oktatás helyét, hanem célja éppen az, hogy a későbbi szisztematikus nyelvoktatásra készítse fel őket, lehetővé téve számukra, hogy az akadályokat könnyebben, gyorsabban vegyék és a legjobbak közt teljesíthessenek.

A gyermekeknél a nyelvi alapok közül csak a szókincs fejleszthető, nyelvtani szerkezeteket még nem lehet nekik oktatni. A lexikai ismereteik esetében sem lehet az összes paraméternek megfelelő ismeretet átadni, hiszen a szavakat nem tudják leírni, sokszor a szóhatárokat sem tudják elkülöníteni, nem tudnak közvetíteni, azaz magyarról idegen nyelvre vagy idegen nyelvről magyarra dolgozni, nem tudnak önállóan új mondatokat képezni, és nem fejleszthető még náluk mind a négy nyelvi készség. Nem adható fel nekik házi feladat sem, vagy csak jelentősen korlátozott mértékben. A gyermekek részére történő idegennyelv-oktatás elsősorban arra irányul, hogy amit hall, azt igyekezzen pontosan visszamondani, valamint hogy az általános nyelvérzéke fejlődjön.

Egy szisztematikusan felépített oktatás ezzel szemben mind a 2 nyelvi alap és a mind a 4 nyelvi készség fejlesztésére irányul. Alapvető különbség, hogy ennél az oktatásnál a tanuló a nyelv felépítésének a megismerése révén válik önálló nyelvhasználóvá. Hiszen véges számú szókincs és véges számú nyelvtani szerkezettel végtelen számú szöveg alkotható, és nem a végtelen számú szövegek betanulásával válik a tanuló igazi nyelvhasználóvá, hanem azáltal tud ő is alkotni, hogy a nyelv rendszerbeli felépítését ismeri meg kellő számú gyakorlás révén. A haladási ütemet tekintve is jelentős eltérés mutatkozik, hiszen pl. azt a szókincs mennyiséget, amit a gyermek több év alatt sajátított el, a későbbi szisztematikusan felépített oktatásban sokkal rövidebb idő alatt kell produkálnia, az intenzitástól függően akár havi, de az is lehet, hogy heti szinten.

Amennyiben a szisztematikusan felépített oktatást egészen korai általános iskolai években vezetjük be, akkor is figyelembe kell venni, hogy a kora még nem enged meg olyan haladási ütemet, amit évek múltán tud majd produkálni, és számos hatékony, intenzív és az idegennyelv-elsajátítás szempontjából elengedhetetlen feladattípus annak nehézségi foka miatt még nem alkalmazható.

A nyelvoktatásban részt vevő nyelvtanároktól nem feltétlen várható el, hogy minden nyelvi szinten dolgozzanak. Számos oktató A1-es szint alatt dolgozik, mert gyermekoktatásban vesz részt, vagy egy meghatározott nyelvi szinten oktat, pl. A2-es vagy B1-es szinten, mert rendszeresen ugyanazokon az évfolyamokon tanít. Az, hogy a nyelvtanár a tanuló idegen nyelvi képzésében milyen nyelvi szinten járul hozzá a munkájával, számos tényező, de elsősorban a munkaköre határozza meg.

Az adott idegen nyelv egyes nyelvi szintekig történő elsajátítása a gyakorlatban azt jelenti, hogy vannak olyan kommunikációs helyzetek, amelyeket meg tud oldani a nyelvhasználó, és vannak, amelyeket még nem, mert egy magasabb nyelvi szinthez tartozó tudást kívánnak meg.

Az egyes nyelvi szintek szigorúan egymásra épülnek. Egyik szintről egy magasabb szintre jutni kizárólag a már elsajátított készségekre alapozva lehet, tehát minden szint úgymond alapját képezi a következő szintnek. Az egyes nyelvi szintek, tehát ki nem hagyhatóak, át nem ugorhatóak. A következő nyelvi szint az alatta lévő szint(ek) ismeretét, magabiztos használatát feltételezi.

Amennyiben a nyelvi készségek nem párhuzamosan lettek fejlesztve, legyen egy vagy néhány készség bármennyire előrehaladott, a lemaradt készség(ek)et akkor is arról a szintről kell felépíteni, ahol az(ok) megrekedt(ek).

A KER szintek az idegennyelv-ismeretet szintezik, így természetesen nem fedik le, nem is fedhetik le, a tanult idegen nyelvet teljes mértékben. Még C2-es szint felett is van idegennyelv-ismeret, például amivel egy professzionális, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, gyakorlott fordító vagy tolmács rendelkezik. És ne felejtsük el, hogy egy nyelvet mindig lehet tovább fejleszteni még a saját anyanyelvünkön is! Elég csak példaként megemlíteni egy-egy hivatás, szakma szókincskészletét, hiszen egy nyelv nem korlátozódik csupán az akkreditált szinteken előírt általános témakörökre.

A nyelvoktatás során kritikus tényező, hogy mikor érik be a nyelvtanuló tudása a következő szintemelésre. Ugyanis ha az oktatás során a szintemelés nem kellő időben történik, tehát az elégtelen mennyiségű gyakorlás következtében a tanuló adott szinten lévő tudása még nem épült be az aktív tudásába, akkor előbb-utóbb az alacsonyabb szintre történő visszalépés elkerülhetetlen ahhoz, hogy a készségeket tovább fejlesszük. Másik oldalról pedig az is megállapítható, hogy bármely szintnél megállhat az oktatás, és akár végtelen számú óra vehető anélkül, hogy a nyelvtudás szintben emelkedne.

Minden egyes nyelvi szintnek megvan a maga minőségi mércéje. Nemcsak egy anyanyelvi szintű nyelvtudás képvisel minőséget. Amennyiben az egyes nyelvi szinteken teljesítjük a teljes kompetenciaszintet, akkor a szintnek megfelelő nyelvtudás hiánytalanul betöltheti azt a funkciót, amit az adott nyelvi szint hivatott betölteni. Amennyiben ez megvalósul, akkor az adott nyelvi szintet minőségi szinten sajátítottuk el, és nyelvtudásunk ekkor válik az egyes nyelvi szinteken elvárható és valóban használható nyelvtudássá.

Bár a nyelvoktatás piacán a minőségi nyelvi szolgáltatók a KER szintrendszerhez igazodnak, fontos megemlíteni, hogy nem minden nyelvoktatás esetében igaz, hogy ezt a szintrendszert figyelembe vennék. A különféle oktatási típusok és azok eredményei azonban ebbe a szintrendszerbe tökéletesen belehelyezhetőek, így a KER szintrendszer alkalmazása összehasonlítási alapként is szolgálhat. Azzal, hogy összehasonlíthatóvá teszi a különféle módszerek eredményeit, azok hatékonyságának valódi fokmérőjévé válik, de természetesen csak akkor, ha megfelelően tudjuk értelmezni a nyelvi szinteket.

Azok a hirdetők, akik tananyagjaikat/nyelvoktatásukat a nyelvi szintek megjelölése nélkül, pusztán az adott idegen nyelv úgymond megtanulásával hirdetik, tipikusan még az A1-es szintet sem érik el, és ez hűen tükrözi a komolyságukat is. De olyanok is akadnak szép számban, akik egy-egy nyelvi szintet nem teljes kompetenciaszintként értelmeznek, hanem csak egy vagy két készségre kivetítve, ami szakmailag azért kifogásolható, mert a hiányos készségfejlesztés hiányos nyelvismerethez vezet.

Azonban ne felejtsük el, hogy minőségi, használható nyelvtudás az egyes nyelvi szinteken a teljes kompetenciaszinttel azonosítható, és ha akkreditált nyelvvizsgára megyünk, akkor a KER szintrendszer követelményei szerint fogunk vizsgázni!