MÓDSZERTANI FEJLESZTÉS

Gyakorlatilag már az első leadott magánóráimtól kezdve folyamatosan foglalkoztatott az, hogyan lehetne egyre jobb eredményt elérni az idegennyelv-oktatásban. A módszertani fejlesztésbe fektetett több ezer órás és sokéves háttérmunkám egy már működő és alapjában véve sikeres magánoktatás továbbfejlesztésének mondható, hiszen legelső diákjaim már közel 20 évvel ezelőtt is letették az államilag elismert komplex középfokú nyelvvizsgájukat az akkor még egyeduralkodó Rigó Utcai Nyelvvizsga Központban.

A módszertani fejlesztés szükségességét többek között az indokolta, hogy a lefektetett eredményeket belátható időn belül (néhány év) kizárólag a kimagaslóan jó tanulók esetében lehetett csak garantálni. A tanulók egyre nagyobb iskolai leterheltsége mellett egyre szűkebb időkeret állt rendelkezésre a szigorú követelmények teljesítésére, így ez kedvezőtlen feltételt teremtett a magánoktatásnak. Szükségesnek láttam az oktatásban állandó jelleggel visszatérő akadályok, korlátok feloldását, valamint a hiányosságok pótlását is, amelyek az egyes tankönyvekre és azok munkafüzeteire épülő oktatás következményeként jelentkeztek. Igyekeztem megoldást találni olyan készségek fejlesztésére is, amelyeket meglátásom szerint a piacon elterjedt módszerek egyike sem fejleszt kellő hatékonysággal.

Az általam kifejlesztett módszerek eredményességeit azonnal lemérhettem a tanulóimon, és elmondható, hogy alapjában véve minden egyes ötletet a gyakorlat szült, és az egyes módszerek nyelvoktatásban mérhető hatékonyságát a lefektetett eredmények bizonyítják.

 

Mit jelent egy szisztematikusan felépített rendszer a nyelvoktatásban?

Meglehetősen gyakran találkozhatunk olyan oktatással, amely a tanár különösebb felkészülése nélkül folyik. Nyelvről lévén szó, akár hasraütésszerűen is adhat a tanár órákat, amikor is éppen azzal foglalkoznak az órán, amihez a tanárnak és/vagy a tanulónak kedve tartja. Az önálló nyelvhasználói szinttől pedig telhetnek az órák akár csak spontán beszélgetésekkel is. Bár élvezetesek is lehetnek az ilyen jellegű órák, a legnagyobb hátrányuk azonban az, hogy ilyenkor nagyon csekély az esély arra, hogy mind a 2 nyelvi alap és mind a 4 nyelvi készség spontán módon, kiegyensúlyozottan és megfelelő intenzitással fejlődjön. Mint ahogyan már írtam a NYELVI SZINTEK menüpontban, akár végtelen számú óra vehető egy adott nyelvi szintnél leragadva különösebb fejlődés nélkül, vagy az egyes készségek jelentős mértékben elcsúszhatnak egymástól, ami végeredményben oda vezet, hogy a tanuló egyáltalán nem vagy csak részben éri el nyelvi célját, vagy nagyon hosszúra nyúlik az idegennyelv-elsajátítás folyamata. Egy szisztematikusan felépített rendszert követve a tanár egy előre elkészített tematika alapján dolgozik, és tudja, hogy mit, miért és mennyit gyakoroltat a cél elérése érdekében. Egy jól felépített rendszer elengedhetetlenül fontos szakmai/nyelvoktatói szempontokat vesz figyelembe, amely egyben a siker záloga is lehet.

 

Miben tér el az általam kidolgozott INTELLECT Kurzusprogramok szisztematikusan felépített rendszere a nyelvoktatási piacon megfigyelhető egyéb szisztematikus rendszerektől? 

Ahhoz, hogy minőségi nyelvtudásra tegyünk szert, a nyelvi készségeket külön-külön fejleszteni kell, hiszen bármelyik hiánya azonnal megmutatkozik az eredmény elmaradásában. Hiába ismer a tanuló szavakat, ha olyan rossz a kiejtése, hogy érthetetlen, amit mond. Hiába van elegendő szókincsismerete, ha nem ismeri az idegen nyelv nyelvtani szerkezeteit, így nem tudja mondatba foglalni a gondolatait. Hiába van bőséges passzív tudása, ha nincs aktív tudása, így a gyakorlatban a nyelvet nem tudja használni. Hiába tanul meg szóban, önállóan mondatot képezni, azaz beszélni, ha csak monológot tud folytatni, mert gyenge a hallás utáni értése, és nem érti meg, amit a külföldi neki mond. Hiába tudja összerakni, amit mondani szeretne, ha olyan lassú reakcióidővel dolgozik, hogy már rég otthagytak, mire ki tudja mondani, mit szeretne. Hiába tudná elmondani, hogy mit szeretne, ha éppen levelet ír, és nem tudja leírni. És még sorolhatnám. A nyelv nagyon sok apró részterületből áll össze, és annak érdekében, hogy a tanuló elégedett legyen a nyelvtudásával, mindegyiket fejleszteni kell.

A nyelvkönyvek széles választéka sokféle lehetőséget kínál a nyelvtudás fejlesztésére. Azzal azonban tisztában kell lennie a leendő nyelvtanulónak, hogy a nyelvkönyvek borítóján szereplő szintjelölések (A1, A2, B1, B2, C1) semmiképpen sem azt jelentik, hogy a könyv elsajátításával az adott nyelvi szint követelményei hiánytalanul teljesíthetők. A jelöléseket úgy kell értelmezni, hogy a könyv a feltüntetett nyelvi szintbe helyezhető bele. Ugyanis a legtöbb nyelvkönyv csupán az egyik nyelvi alapra, vagy csak az egyes nyelvi készségekre fókuszál, sőt gyakorta egy adott készségen belül is csak egy részterületre, nem pedig a teljes kompetenciaszintre. Vannak külön nyelvtant magyarázó, külön szókincsfejlesztő, külön írott szöveg értését fejlesztő stb. könyvek, majd a kívánt nyelvvizsga szint elérését követően használunk legtöbbször külön írásbeli és külön szóbeli nyelvvizsga-előkészítő könyveket, továbbá a kiegészítő munkák elvégzéséhez pl. szótárakat. Ezek még csak a szűken vett legszükségesebb könyvtípusok annak érdekében, hogy a teljes kompetenciaszintet tudjunk fejleszteni, és még meg sem említettük a hasznos időtöltés vagy csupán a szórakozás gyanánt megvásárolható idegen nyelvű könyveket, amelyeknek nem az adott idegen nyelv intenzív elsajátíttatása a célja. Tehát, amennyiben a teljes kompetenciaszintet figyelembe véve szeretne a tanuló kezdő szintről pl. B2 középfokú szintig eljutni, számos könyvre van hozzá szüksége, ezenfelül a szóbeli készség fejlesztéséhez a tanár jelentős mértékű kiegészítő munkájára is.

Vannak azonban úgynevezett nyelvkönyv-családok, amelyek több nyelvi szinten is igyekeznek végigvezetni a tanulót, és törekednek arra, hogy az egyes nyelvi szinteken több készség párhuzamos fejlesztését is megvalósítsák, ezért ezek a nyelvkönyv-családok a nyelvoktatók körében igen közkedveltek lettek, így gyakorta találkozhatunk velük a közoktatásban vagy a nyelvoktatás piacán a különféle nyelvtanfolyamokon.

Az általam felépített szisztematikus rendszer épp abban tér el jelentős mértékben más nyelvoktatók rendszerétől, hogy nem csupán egy nyelvkönyv-családra épül.

Mivel egyrészről több tucat könyv nem építhető be abba a viszonylag szűk óraszám-keretbe, amely a magánoktatás során rendelkezésre áll, másrészről pedig az egyes nyelvkönyv-családok használata nem biztosította azt a minőséget, amit nyújtani szerettem volna a magántanítványaimnak, ezért saját kidolgozású tananyagra épített komplex rendszert dolgoztam ki.

Ennek a rendszernek a legfontosabb ismérvei a következők:

Külön-külön mind a 6 részterületre (a 2 nyelvi alapra és a 4 nyelvi készségre) mint alrendszerekre önálló tananyagot és tematikát dolgoztam ki, majd az egyes alrendszereket összehangoltam a készségek párhuzamos fejlesztése, a nyelvi szintek folyamatos növelése és a tananyag kellő mélységben történő elsajátítása érdekében.

Az egyes részterületek fejlesztésére kizárólag olyan feladatokat használok, amelyeket a munkám során szerzett tapasztalataim alapján a leghatékonyabbnak ítélek meg, és mellőzök minden olyan feladattípust, amely kevésbé hatékonynak vagy kevésbé intenzívnek bizonyult.

Minden olyan tényezőt, amit az egyes tankönyvek arra használnak, hogy az idegennyelv-elsajátítást élvezetesebbé tegyék, ugyanakkor véleményem szerint figyelemelterelő hatással bírnak, kiiktattam a tananyagból. Igyekszem biztosítani, hogy a tanuló a teljes és osztatlan figyelmét a lényegre koncentrálja, és a sikerélményt a tananyag elsajátításának az örömére irányítom.

A tananyag kidolgozásakor jelentős mértékű nyelvi tömörítést végeztem, ami abban nyilvánul meg, hogy a nyelvkönyv-családokhoz viszonyítva közel azonos oldalszám mellett objektív nyelvi paraméterekben mérve a saját tananyagom esetében a nyelvtanuló az adott idegen nyelvet többszörös mértékben reprezentáló tananyaggal találkozik.

A feladattípusok megválogatása, azok sorrendje, egymásra épülése és ismétlésszáma úgy lett kidolgozva, hogy lehetővé tegye a tanuló számára a passzív tudástól az aktív tudásig történő eljutást, tehát a tananyag megfelelő mélységben, azaz minőségben történő feldolgozását. Így többek között külön célirányos feladatok biztosítják előbb a passzív, majd az aktív tudás megszerzését és végül az aktív tudás fenntartását, valamint a reakcióidő és a gördülékenység javítását.

Számokban nézve:

Nyelvenként (angol és spanyol) hozzávetőlegesen 4300 (négyezer-háromszáz) oldal idegen nyelvű forrásanyagot használtam fel először a nyelvi tömörítés elvégzésére, amely forrásanyag mind az 5 nyelvi szintet (A1-től C1-ig) lefedi. Ez nyelvi szintenként kb. 14 db tankönyvnek, összesen pedig kb. 70 db tankönyvnek felelne meg nyelvenként. A tömörítés semmiképp sem tartalmi tömörítést, hanem nyelvi elemek tömörítését jelenti. Ezután második lépésként sor került ennek a nyelvi tömörítésnek a kibontására olyan feladatok kidolgozásán keresztül, amelyek a nyelvi alapok minőségi szinten történő elsajátítását lehetővé teszik. Ezek elsősorban a grammatikailag helyes aktív tudásig fejlesztő írásbeli és szóbeli tréningmondatok. Az összefüggő, hosszabb tartalmú szövegeket pedig az eredeti forrásból felhasznált, többségében hallott szöveg értési feladatok biztosítják. Ennek eredményeként, amennyiben a tanuló az általam kidolgozott tananyagot elsajátítja, az azt jelenti, hogy azonnal és hiánytalanul megérti a forrásanyagként felhasznált 4300 oldalas nagy tananyagmennyiséget anélkül, hogy azt át kellene tanulmányoznia. Tehát, nem az egyes nyelvkönyvek sorban egymás után történő átvételével biztosítom a nagyobb terjedelmű tananyag lefedettségét. Így valósítottam meg a nyelvkönyv-családokhoz viszonyítva hozzávetőlegesen azonos oldalszám mellett az adott idegen nyelv többszörös mértékű reprezentálását az elsajátítandó tananyagban. Ezenfelül külön kidolgozásra kerültek a hallott szöveg értési feladatok.

Ha az egyes nyelvi szinteken a szövegeket úgy fogjuk fel, hogy véges számú lexikai elemek és véges számú grammatikai struktúrák végtelen számú variációjából adódnak, akkor a tanári tréningórán a 2 véges számú nyelvi alap (szókincs és nyelvtani szerkezetek) aktív tudásig történő elsajátításához szükséges megfelelő ismétlésszámú gyakorlása teszi lehetővé, hogy a végtelen számú variációt megértse a tanuló a megszerzett tudására támaszkodva. A tréningmondatok során alkalmazott variációk pedig figyelembe veszik tartalmi szempontból az adott szinthez tartozó témaköri elvárásokat is. A végtelen számú variációkra pedig megfelelő mennyiségű példát ad a hallott szöveg értésének fejlesztéséhez elkészült nyelvi laborórák anyaga.

A következőkben részletesebben bemutatom a módszertani fejlesztésem eredményeként elkészült tananyagot, amelyet az INTELLECT Kurzusprogramok keretén belül használok fel oktatási célból.   

Az általam oktatott mindkét idegen nyelv esetében igaz, hogy a módszertani fejlesztésem átfogó jellegű, amely az alábbiakban felsorolt részterületekre terjed ki:

 

Lexikai ismeretek fejlesztése

Grammatikai struktúrák aktív tudásba történő beépülésének fejlesztése

Grammatikailag helyes beszédkészség fejlesztése

Hallott szöveg értésének fejlesztése

Rövid és hosszú távú memória fejlesztése

Reakcióidő fejlesztése

Aktív tudás megszerzését lehetővé tevő fejlesztés

Íráskészség fejlesztése

Írott szöveg értésének fejlesztése

Motivációs eszközök fejlesztése

Ösztönző értékelési rendszer kidolgozása

Kornak és képességnek megfelelő maximális haladási ütem kidolgozása

Intenzitás kidolgozása a tananyag elsajátíttatásában

A teljes nyelvi kompetenciaszint folyamatos emelésére kidolgozott oktatási módszer

 

I. NYELVI ALAP: LEXIKAI ISMERETEK


INTELLECT Szókincs-gyűjtemények

Miért hasznos a tanulónak egy előre elkészített szókincs-gyűjtemény?

A tananyaghoz tartozó, már meglévő szókincs-gyűjtemény azért nagyon hasznos a tanuló számára, mert mentesíti rengeteg kiszótározásra fordított fáradtságos munkától, ami valójában még csak a tanulást készítené elő. Vitathatatlan, hogy a szótározás alkalmával valamilyen szintű tanulási folyamat is zajlik, azonban ennek intenzitása és aktív tudásban megmutatkozó eredménye jelentősen alacsony szintű, így az elsajátítás mértékét figyelembe véve kevésbé hatékony tanulási folyamatról van szó. Egy előre elkészített szókincs-gyűjteménnyel a tanuló azonnal nekikezdhet az intenzív tanulásnak.

 

Miben térnek el az INTELLECT Szókincs-gyűjtemények a nyelvkönyvekben található szószedetektől?

Bevett gyakorlat, hogy idegennyelv-tanulás során a tankönyveket egymás után sorba vesszük át. Minden újabb és újabb nyelvkönyv átvételekor előbukkannak új, korábban még nem tanult, ismeretlen szavak, míg vannak átfedések is, melyeket már elsajátítottunk az előző könyveinkből. Ez a teljes szókincskészlet elsajátításának folyamatát jelentős mértékben szétaprózza. Ezenfelül az egyes tankönyvek témaköri lefedettségét hiányosnak ítélem meg, lehetne azokat jócskán bővíteni a köznapi nyelvhasználat során gyakorta előforduló, kifejezetten hasznos, az adott témához tartozó szavakkal, de sok esetben még a témakörök száma is kiegészítésre szorul. Így az egyes tankönyv-családok többnyire csak együttesen tudnák biztosítani a szükséges lefedettséget összességében, és az egyes nyelvi szintekre lebontva is, azonban ennyi könyv nem építhető be egy tanfolyamba, nem áll rendelkezésre elegendő időkeret az átvételükre. Továbbá a szókincs-elsajátítás eredményességét jelentős mértékben rontja, hogy a szószedetek összeállításánál meglátásom szerint fontos tényezők figyelmen kívül lettek hagyva, vagy egyszerűen csak a fejlesztések elmaradnak, mert a nyelvkönyv írója és a tanár, aki a könyvre építi munkáját nem egy és ugyanaz a személy, így a tanári visszacsatolásra épített fejlesztések elmaradnak.

Ezekre a röviden vázolt problémákra adott megoldásként készítettem el a saját szókincs-gyűjteményeimet, amely során számos egyéb hatékonyságot javító szempontot is figyelembe vettem. A szókincs-gyűjtemények oktatásban megmutatkozó hatékonysága az alábbi ismérvekben foglalható össze:

● Kvázi-elmeszótár leképezése

A szókincs-gyűjtemények nyelvenként (angol és spanyol) kb. 12 500 (tizenkettőezer-ötszáz) idegen nyelvi szót tartalmaznak. Komoly lexikográfiai munkáról van szó, amelynek az elkészítése több évet és több ezer órát vett igénybe. Gyakorlatilag olyan szókincs-gyűjteményekről van szó, amelyek azt célozzák meg, hogy egy átlag anyanyelvi beszélő ún. elmeszótárjának alsó határát írásban leképezze. Az egyes nyelvkönyvek, nyelvkönyv-családok szószedeteinek a többszörösét tartalmazza, azonban tartalmukat tekintve, természetesen, jóval szerényebbek az üzletekben kapható nívós nyomtatott keresőszótáraktól, hiszen funkciójukat tekintve is teljesen más szempontokat figyelembe véve, más igényt kielégítve készültek el.

● Szavak sorrendje

Az egyik legfontosabb szempontom a INTELLECT Szókincs-gyűjtemények elkészítésekor a szavak sorrendje volt, ami követi a kontaktórákon elhangzó mondatképző tréningek feladataiban előforduló szókincset, valamint a nyelvi laborórán elhangzó szövegek szókincsét.

● Témaköri lefedettség

A szókincs-gyűjtemények az alapszókincsen felül minden egyes nyelvi szintre lebontva biztosítják a KER előírásainak megfelelően a teljes körű témalefedettséget a témák számát és az egyes témákon belül a megfelelő mélységi szintet is figyelembe véve.

● Az elsajátítás során jelentkező szelektálás minimalizálása

Annak érdekében, hogy a tanulási folyamatot még hatékonyabbá tegyem, az INTELLECT Szókincs-gyűjtemények elkészítésénél figyelembe vettem a magánoktatás során szerzett tapasztalataimat is. Minden nyelvtanuló szembesült már a szelektálás problémájával, amikor is ugyanannyi idő- és energiaráfordítás mellett egy bizonyos tananyagrészt nehezebben tud elsajátítani, vagy hamarabb elfelejt más tananyagrészhez képest. Az INTELLECT Szókincs-gyűjtemények elsajátítása során a szelektálás minimális szinten tartását számos apró hatékonyságnövelő módszer alkalmazásával sikerült elérnem, úm. a lépésről lépésre történő szintezés, a precízebb témaköri rendezés, a szófajbontás, a szisztematikus órai feldolgozás, valamint a réteges tanulási módszer.

 Jelentések megadása

A szókincsek jelentésénél a nyelvkönyvekben szereplő szószedetektől eltérően nemcsak szűk, többnyire egyszavas jelentést adtam meg, hanem a legfontosabb jelentéseket is, amelyeket egy átlag anyanyelvi beszélő ismer és használ.

 Kiejtési útmutató

Az angol szókincs-gyűjtemény az elengedhetetlen kiejtési útmutatót is tartalmazza, valamint nemcsak a nyelvkönyvekben megszokott brit, hanem az amerikai kiejtést is.

Tematika követése

Az INTELLECT Szókincs-gyűjtemények teljes összhangban követik az INTELLECT Kurzusprogramok tematikáját. Valódi hatékonyságukat azáltal érik el, hogy beépülnek az órai anyagba, és ezáltal az aktív tudásba is. Alátámasztják az órai munkát, elengedhetetlenek a feladatok elvégzéséhez, könnyebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a tanulási folyamatot, növelik az időhatékonyságot és megkönnyítik az értékelési folyamatot.

Mivel NEM keresőszótárakról van szó, felhasználásuk kizárólag az INTELLECT Kurzusprogramok keretén belül végzett tanulmányok ideje alatt történik.

Az általam összeállított INTELLECT Szókincs-gyűjtemények anyanyelvi lektor által ellenőrzött, szerzői jogvédelem alatt álló oktatási segédanyagok, melyek kizárólag az INTELLECT Kurzusprogramok keretén belül végzett tanulmányok során kerülhetnek felhasználásra.

Kiegészítésként ide tartozik még megemlíteni magának a szótárhasználatnak a gyakorlatát, mivel egy olyan készségről van szó, amelyet minden tanulónak el kell sajátítani. Mindamellett, hogy a szótározás fáradtságos munkáját a tanulónak nem kell elvégeznie a tanulás során, a szövegértéses feladatmegoldások részét képezi a szótárhasználat. Fontos különbség, hogy itt csupán kevés mennyiségű szókincsről és csak olyan szavak kiszótározásáról van szó, amelyeknek nem szükséges a tanuló elmeszótárjába beépülnie. Néhány óra szótározással már a megfelelő szintű szótározási ismeretekre is szert tud tenni a tanuló.

 

INTELLECT Kollokáció-gyűjtemények

A kollokáció olyan szókapcsolat, amelynek két vagy több szava általában együtt fordul elő. A magyar nyelv és bármely tanult idegen nyelv között jelentős eltérés mutatkozik abban, hogy melyik igét milyen főnévvel, vagy melyik melléknevet milyen főnévvel stb. használ együtt az anyanyelvi beszélő. Idegennyelv-tanulás során nehézségként jelentkezik, hogy bár ismerjük az önálló szavakat, de az egyes szavak nem azokkal a szavakkal alkotnak kollokációt a tanult idegen nyelvben, mint az anyanyelvünkön.

Annak érdekében, hogy idegennyelv-használatunk az adott idegen nyelv jellegét megőrizze, és ne a magyarságunk tükröződjön fogalmazásmódunkban, fontosnak tartom a legfontosabb kollokációk elsajátíttatását. A kollokációk ismerete javítja a tanuló kommunikációs készségét, gyorsabbá, folyékonyabbá, gördülékenyebbé teszi beszédét, hiszen a begyakorolt szókapcsolatoknak köszönhetően a használat során az egyik szó gyorsan előhívja a vele kollokáló többi szót.

Az INTELLECT Kollokáció-gyűjtemények nyelvenként (angol és spanyol) kb. 12 500 (tizenkettőezer-ötszáz) kifejezést tartalmaznak. Komoly lexikográfiai munkáról van szó, amelyeknek az elkészítése a szókincs-gyűjtemények elkészítésével együtt több évet és több ezer óra háttérmunkát vett igénybe.

Az INTELLECT Kollokáció-gyűjtemények a maguk nemében egyedülálló gyűjtemények, ugyanis NEM kollokációs keresőszótárakról van szó, hanem kifejezetten az órai munkához készített, annak tematikáját követő, előre kigyűjtött kifejezésekről.

Az INTELLECT Kollokáció-gyűjtemények teljes összhangban követik az INTELLECT Kurzusprogramok tematikáját. Valódi hatékonyságukat azáltal érik el, hogy beépülnek az órai anyagba, és ezáltal az aktív tudásba is. Elengedhetetlenek az órai feladatok elvégzéséhez, könnyebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a tanulási folyamatot, növelik az időhatékonyságot és megkönnyítik az értékelési folyamatot.

Az általam összeállított INTELLECT Kollokáció-gyűjtemények anyanyelvi lektor által ellenőrzött, szerzői jogvédelem alatt álló oktatási segédanyagok, melyek kizárólag az INTELLECT Kurzusprogramok keretén belül végzett tanulmányok ideje alatt kerülhetnek felhasználásra.

 

II. NYELVI ALAP: GRAMMATIKAI STRUKTÚRÁK (NYELVTANI SZERKEZETEK)

Időnként akad olyan kezdő nyelvtanuló, aki úgy gondolja, hogy idegennyelv-tanulásnál nem feltétlenül szükséges az adott idegen nyelv nyelvtani szabályainak a megismerése, hiszen ő "csak" beszélni/használni szeretné a nyelvet, és ahhoz - véleménye szerint - egyáltalán nem szükséges. Abból indul ki, hogy ha ránéz egy számára teljesen idegen írott szövegre, vagy hangzó szöveget hallgat, akkor csak a szavakat észleli, a nyelvtant viszont egyáltalán nem. Gyakran hangzik el ilyenkor érvként az is, hogy a saját anyanyelvén sem tudja elmondani a nyelvtani szabályokat.

Ez a feltételezés alapjában véve onnan siklik félre, hogy a nyelvtani alap fogalmát a leendő nyelvtanuló nem érti. A két nyelvi alap, azaz a szókincs és a nyelvtan a négy nyelvi készség (beszédkészség, hallott szöveg értése, íráskészség, írott szöveg értése) fejlesztésének az alapja. A két nyelvi alap magához a mondatképzéshez szükséges. A mondat pedig megjelenhet a 4 készségben azaz beszélve, hallva, írva vagy olvasva. Nemcsak a szavaknak, de a nyelvtani szerkezeteknek is jelentéshordozó szerepük van, és minden nyelvben kiemelkedően fontos szerepet töltenek be. Minden egyes nyelvi szinten megvan az adott szint követelményeinek megfelelően az a szókincs és nyelvtan mennyiség, amelyet el kell sajátítani. Ugyanúgy, mint a szókincsismeretet, a nyelvtani szerkezetek ismeretét is folyamatosan bővíteni kell, ha nyelvi szintekben egyre feljebb és feljebb szeretnénk jutni. Nyelvtan nélkül csupán nagyon egyszerű dolgok fejezhetőek ki, amelyek a KER A1-es szint alatt vannak.

Amennyiben a nyelvtanuló rendelkezik bizonyos mennyiségű szókincsismerettel, de mégsem mer megszólalni, annak többnyire éppen az az oka, hogy nem tud szóban mondatokat képezni, mert aktív tudásából hiányzik a grammatikai struktúrák ismerete. Ha pedig mégis megpróbál valahogyan mondatot alkotni, akkor mivel nyelvtan nélkül nincs mondat, az anyanyelvének a nyelvtani szabályait hívja elő ösztönösen, és annak megfelelően képez "öszvér mondatokat". A káosz elképzelhető! Ezért jobb, ha a nyelvtanuló nem ringatja magát abban a tévhitben, hogy így meg fogják érteni. Lehet, hogy egy-két triviális dolgot ki tud fejezni, de beszélgetésekbe semmiképp sem tud bocsátkozni. Kiindulási pontként tehát, a leendő nyelvtanulónak el kell fogadnia, hogy a nyelvtani ismeret megszerzése semmiképpen sem pusztán öncélú feladat, elengedhetetlen egy idegen nyelv elsajátításához és használatához. Határozott véleményem, hogy egy tapasztalt, jó nyelvtanár nem lehet partner abban, hogy a tanuló értelmetlen zagyvaságokat gyakoroljon, és egy jónak és hatékonynak nevezhető módszer sem arról ismerszik meg, hogy limitáló tényezője annak, hogy a tanuló kibontakoztathassa képességeit, és az adott idegen nyelvet helyesen sajátítsa el.

Mindemellett ugyanakkor a nyelvtanulónak azt is el kell fogadnia, hogy később, amikor az idegen nyelvet használni fogja, valamennyi hibát fog ejteni; időnként még a legjobbak is hibáznak. Viszont, ha az idegen nyelvet annak nyelvtani szabályaival együtt sajátította el, akkor a beszéde összességében a tanult idegen nyelv sajátosságait fogja tükrözni, és ezek a hibák már csak apró, valóban jelentéktelennek tűnő hibák maradnak, amelyek még nem teszik érthetetlenné a beszédét, és nem zavarják a feleket a kommunikációban. Olyan ez, mint egy virágoskert, ha itt-ott nő benne egy-két gazszál, attól még pompázhat a kert gyönyörűsége, ellenben, ha hagyjuk a gyomokat elhatalmasodni, ami már ellepi a virágokat, csak egy dzsumbuj lesz, ami nem tölti be funkcióját, a szem nem gyönyörködik benne. Ezért a nyelvtanulás során mindig a helyeset kell gyakorolni, és az idegen nyelvet használónak el kell fogadnia, hogy az életben pedig fog időnként hibázni az esetlegesen fellépő felejtés vagy a véletlen tévesztések következtében, vagy éppen azon egyszerű okból kifolyólag, hogy idegennyelv-ismerete nem anyanyelvi szintű.

Természetesen, az anyanyelvünk esetében is igaz, hogy annak használata közben nemcsak a szavakat, de a nyelvtani szerkezeteket is használjuk. A különbség abban mutatkozik meg, hogy az anyanyelvünkön ezt önkéntelenül, automatikusan tesszük, ezért nem tudatosul bennünk. Anyanyelvünk elsajátítása és használata során az agyunk nagyon sok műveletet hajt végre, amelyeket igyekszünk feltárni annak érdekében, hogy az idegennyelv-elsajátítás folyamatában reprodukálni tudjuk azokat a lehetőségeinkhez képest a lehető legnagyobb hatásfokkal, és tudatosan fejleszthessük az egyes készségeket.

Anyanyelvünk logikai felépítése az idegennyelv-elsajátítás során úgymond útban van, és a két nyelv szerkezeti felépítésében megfigyelhető különbségek miatt van szükség az egyes nyelvtani szerkezetek elméleti megfogalmazására, valamint a különbségek tudatosítására. Nagyon fontos, hogy a logikai megértés után semmiképpen se maradjon el a kellő mennyiségű tréningezés, annak érdekében, hogy az egyes nyelvtani szerkezetek alkalmazása rutinszerűvé váljon. Véleményem szerint legtöbbször ugyanis az a probléma, hogy a logikai megértést nem követi kellő számú gyakorlat, amely következtében a nyelvtan csupán száraz elmélet marad a nyelvtanuló számára, és legfeljebb a hallott szöveg és írott szöveg értésénél tudja felismeri, viszont aktív tudásából, azaz az íráskészségből és a szóbeli készségből hiányzik azoknak az alkalmazása.

Minden bizonnyal a nyelvtanuló észlel különbséget a szóban elhangzó és az írott szövegekben megjelenő mondatok nyelvtanában. A különbség viszont nem abban mutatkozik meg, ahogy azt néhány kezdő nyelvtanuló gondolja, hogy egyes nyelvtanokat csak írásban használnak és szóban pedig egyáltalán nem. Minden egyes nyelvtani egység egyaránt megjelenhet a szóbeli és az írásbeli mondatképzés során. Az eltérés másban mutatkozik meg. A hangzó mondatok általában sokkal rövidebbek, nyelvtanilag kevésbe terheltek (kevesebb nyelvtani egység fordul elő bennük) és az információsűrűségük alacsonyabb. Ezzel szemben az írott szövegekben előforduló mondatok többnyire hosszúak, akár több sorosak is lehetnek, így nyelvtanilag is terheltebbek (halmozottan jelennek meg bennük a nyelvtani egységek), akár többszörösen is összetettek és információsűrűségük magasabb. Ha a nyelvtani egységeket nézzük, akkor mind szóban mind írásban ugyanazokat a nyelvtani egységeket használjuk, a különbség a nyelvtani egységek halmozásában van.

Az egyes szintek úgy épülnek egymásra, hogy a leggyakrabban használt nyelvtani egységektől indulva halad az egyre ritkábban előforduló egységek felé. A gyakoriságot azonban nem szabad azok fontosságával azonosítani. Pl. attól mert az anyanyelvünkön nem minden nap hangzik el a szánkból egy feltételes mondat, az még nagyon fontos nyelvtani egység, amely a nyelv fontos részét képezi, és amikor felbukkan, fel kell ismerjük.

A hozzám érkező nyelvtanulókkal szemben nem támasztok olyan elvárást, hogy az anyanyelvének a nyelvtani szabályait elméletben meg tudja fogalmazni. Egyedül a különböző szófajokat (ige, főnév, melléknév stb.) kell tudnia megkülönböztetni, és ez már elég ahhoz, hogy az általam összeállított nyelvtani magyarázatokat megértse és elsajátítsa.

A különféle oktatási módszerek eredményességeit figyelembe véve be kell vallanunk, hogy egy idegen nyelv nyelvtanilag helyes aktív tudásig történő elsajátítása egyáltalán nem könnyű feladat. Azonban a módszertani fejlesztésemnek köszönhetően a magántanítványaim sikeresen tudják venni ezt az akadályt minden nyelvi szinten.
 

1. NYELVI KÉSZSÉG: ÍRÁSKÉSZSÉG


INTELLECT Feladatlapok

Annak érdekében, hogy lehetővé tegyem az egyes nyelvtani szabályok aktív tudásba történő beépülését, saját gyakorló írásbeli feladatlapokat és szóbeli tréningmondatokat állítottam össze. Ennek szükségességét abban láttam, hogy a munkafüzetek írói nagyon sokszor nem kapnak visszacsatolást arról, hogy a feladatok fajtája, illetve mennyisége milyen hatásfokkal működik az órákon. A nyelvi feladatok semmiképpen sem egyformán edzik az aktív tudást. Nagyon nagy különbség mutatkozik az egyes feladattípusok tudásban megmutatkozó eredményét illetően. Számos feladat magát a szabályt gyakoroltatja, nem pedig a szabályra épülő önálló mondatképzést, továbbá csak passzív tudást eredményez, aktív tudást pedig nem. Ezeknek a korlátoknak a feloldása érdekében dolgoztam ki saját rendszeremet a grammatikai struktúrák elsajátíttatására.

A saját kidolgozású INTELLECT Feladatlapok összeállításánál az alábbi szempontokat érvényesítettem:

 Világos, tömör nyelvtani magyarázatok a több száz oldalas nyelvtant magyarázó könyvek helyett.

● Kizárólag az aktív tudást legintenzívebben edző feladattípusokat használom.

Az egyes nyelvtani szerkezeteket jobban kibontom, nehézségi foktól függően több lépcsőben építem fel az elsajátíttatásukat.

A megszokottól jóval magasabb ismétlésszámmal gyakoroltatok, annak érdekében, hogy használatuk valóban rutinszerűvé váljon.

A tananyagban már korábban elsajátított szókinccsel gyakoroltatom az új nyelvtani szerkezeteket, annak érdekében, hogy az új szavak ne vonják el a figyelmet, gördülékenyen, megakadások nélkül menjen a gyakorlás, és a tanuló teljes figyelmével az elsajátítandó nyelvtani szerkezetekre tudjon fokuszálni.

Először nyelvtanilag homogén mondatcsoportokkal, majd az adott modulon belül vegyes mondatokkal tréningeztetek.

● A tréningezések során folyamatosan alkalmazok mindkét irányba (idegen nyelvről magyarra és magyarról idegen nyelvre) történő közvetítési feladatokat szóban és írásban is, amelyek lehetőséget biztosítanak az egyes grammatikai struktúrák jelentésének rögzítésére. A közvetítési feladatokat az anyanyelvünk és a tanult idegen nyelv rendszerbeli eltéréséből adódó nyelvi interferenciákból eredő hibák kiküszöbölésére is használom.

Az INTELLECT Feladatlapok anyanyelvi lektor által ellenőrzött, szerzői jogvédelem alatt álló oktatási segédanyagok, melyek teljes összhangban követik az INTELLECT Kurzusprogramok tematikáját, és kizárólag az INTELLECT Kurzusprogramok keretén belül végzett tanulmányok során kerülhetnek felhasználásra.

 

2. NYELVI KÉSZSÉG: BESZÉDKÉSZSÉG

A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az egyes nyelvi szintek követelményeinek megfelelő, nyelvtanilag helyes beszédkészség elsajátítása a legnehezebb készség. Ez abból ered, hogy a nyelvtanulónak szigorú(bb) kritériumoknak kell megfelelnie, úm. meglévő aktív tudás, bőséges szókincsismeret, a grammatikai struktúrák rutinszerű, magabiztos használata, gyors reakcióidő (kevés gondolkodás), és többek között még kiváló hallott szöveg értési készség. Tehát, az a leendő nyelvtanuló, aki úgy fogalmaz, hogy "csak" beszélni szeretné megtanulni az idegen nyelvet, készüljön fel, hogy "csak" a legjobbak között kell teljesítenie. Bizonyos szempontból a beszédkészség a készségek csúcsának is tekinthető, ezért nem mindenki tud és nem minden körülmények között eljutni erre a szintre.

A szóbeli készség fejlesztésének tekintetében nagyon szívesen leemeltem volna a könyvesboltból egy könyvet vagy egy könyvsorozatot, amire nyugodt szívvel és teljes mértékben hagyatkozhattam volna. Azonban ilyen önműködő könyv, amely minden szakmai kérdésre megadja a választ, nem létezik, miközben a használható aktív szóbeli nyelvtudás igénye intenzíven nyomást gyakorol a nyelvoktatókra. Ennélfogva a tanár részéről jelentős többletmunka hárul a szóbeli készségfejlesztés alapját biztosító tematikát és tananyagot illetően.

A szóbelire felkészítő tankönyvek esetében rendre az alábbi problémákkal szembesültem:

Jelentős szinteltolódás a nyelvi alapok tekintetében

A szóbeli nyelvvizsgára felkészítő könyvek elsősorban a nyelvvizsga-előkészítő könyvek közé tartoznak. Ennélfogva a nyelvoktatásban betöltött szerepük jelentősen korlátozott. Számos oka van annak, amiért ezek a könyvek nem teszik lehetővé a szóbeli készség szintről szintre történő fejlesztését. Az egyik ilyen ok, hogy a nyelvi alapok egyikének, méghozzá a grammatikai struktúráknak az adott nyelvvizsga-szintnek megfelelően már a teljes/hiánytalan ismeretét feltételezik, miközben a legtartalmasabb könyvek szószedete a másik nyelvi alap, azaz a szókincs tekintetében a kezdő szinttől az adott nyelvvizsga szintig szükséges összes szókincskészletnek a harmadát vagy akár a felét is tartalmazza. Ennek a hatalmas szókincsállománynak az elsajátítására viszont a nyelvvizsga-előkészítő órák alkalmával nincs lehetőség, sokkal kevesebb óraszám áll rendelkezésre, valójában az elsajátításukhoz szükséges óraszámnak csupán a töredéke. Viszont ennek okán az oktatásban hamarabb történő hatékony alkalmazását pedig a másik nyelvi alap korlátozza, mert a szövegek a nyelvtani ismeretek hiányosságai miatt még nem értelmezhetőek kellő mértékben.

Fogalmazásmód

Ezenfelül a szóbeli nyelvvizsgára felkészítő könyveknek a fogalmazásmódja többnyire az írott szövegre és nem pedig a hangzó szövegre jellemző, így tréning jellegű, hatékony szóbeli gyakorlatokra nem alkalmasak.

Témakörök

A szóbeli készség fejlesztésekor egyáltalán nem elhanyagolható szempont az sem, hogy éppen a KER szintrendszer követelményeit figyelembe vevő szóbeli tételek azok az általános témakörök, amelyek a leghasznosabbak a tanuló számára. Ennélfogva a meglátásom az, hogy a szóbeli készségfejlesztésnél sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapjanak, mint amit csupán a nyelvvizsga-előkészítő órák során történő gyors tételkidolgozás és bebiflázás jelent, hiszen a nyelvtanuló éppen ezeket használná sokkal részletesebben kibontva a gyakorlatban is, szemben az egyes nyelvkönyv-családokban gyakran előforduló, olykor jelentősen eltérő tartalmú, ennélfogva kisebb érdeklődésre is számot tartó szövegtípusokkal, amelyek inkább a szövegértéses készségek tartalmához illenének.

Ezek a fő okai annak, amiért a KER szintrendszernek megfelelően hatékony szintről-szintre történő párhuzamos fejlesztést a szóbeli nyelvvizsgára felkészítő könyvek nem tesznek lehetővé. Az óraszámok kalkulálásánál viszont a párhuzamos fejlesztés összességében mindenképpen nagyfokú időhatékonyságot is jelent, aminek megőrzését elsődleges szempontok közé helyeztem.

Természetesen, a fent vázolt paraméterek a saját módszertani fejlesztésem céljából kerültek vizsgálat alá, ennélfogva ettől függetlenül az oktatásban meghatározott készségfejlesztő hatásfokkal azért sikeresen alkalmazhatóak. A saját tananyagomhoz kiegészítésképpen minden nyelvvizsgázni szándékozó tanulóm esetében én is hűségesen használok egy ilyen szóbeli nyelvvizsga-előkészítő könyvet, azonban az oktatásomban teljesen más szerepet tölt be, és a fejlesztésnek most már csupán elenyésző néhány százalékát adja.

A szóbeli készség fejlesztésénél megemlíteném még azt a gyakran használt módszert, amely meglehetősen nagy népszerűségnek örvend, azonban fejlesztő hatásfokát tekintve, véleményem szerint, mégsem tudja hozni a hozzá fűzött reményt. Mivel a tanulók többsége beszélni is szeretné az adott idegen nyelvet, ezért úgy gondolja, hogy teljesen kezdő szinttől beszélgetve tudja ezt a készséget a legjobban elsajátítani, megfeledkezve csupán arról a nem jelentéktelen szempontról, hogy éppen az elérendő céllal szeretne kezdeni. Beszélni egy idegen nyelvet a fejlesztés eredménye, nem pedig a kiindulópontja. A tanulónak még nincs meg a beszédhez szükséges alapja semmilyen tekintetben, tehát ilyenkor az órák úgy zajlanak, hogy a tanár beszél, a tanuló pedig passzívan vagy éppen erőlködve hallgatja, vagy gyönyörködik a tanár tudásában vajmi kevés hozzászólással. Természetesen, ez is egyfajta tanulási folyamat lehet, de intenzitását tekintve meglehetősen alacsony fokú, mert senkinek sincs úgymond olyan szivacs agya, hogy hallás után, ott helyben és azonnal mindent képes legyen megjegyezni, és azt előbb a rövid távú, majd a hosszú távú memóriájában eltárolni. A memóriában történő tárolás még a tolmácsképzésben is fejlesztést igénylő munkafolyamat, ami egyben ennek a nehézségi fokát is hűen tükrözi, és ennek a módszernek a sikertelensége éppen abban rejlik, hogy olyan készséget vár el a tanulótól, amellyel még nem rendelkezik. A KER szintrendszernek megfelelően az alapszintű nyelvhasználó (A1-A2) szóbeli készsége még nem éri el a beszélgetéshez szükséges szintet. A beszélgetések, amelyek egy-egy szituációs helyzet megoldását vagy egy témával kapcsolatos vélemény bővebb kifejtését jelentik, az önálló nyelvhasználó (B1-B2) beszédkészségének az egyik ismérve. És éppen ez az oka annak, hogy az idegennyelv-használat tekintetében az önálló nyelvhasználó szintet (B1-B2) jelölik meg elvárásként, mivel ez a tudásszint szükségeltetik a mindennapi életben történő sikeres boldoguláshoz.

Amennyiben a tanuló már rendelkezik a szükséges beszédkészséggel ahhoz, hogy beszélgetős órákon vegyen részt, akkor is megvan a veszélye annak, hogy különösebb szintemelés nélkül egy adott szinten leragadva/megakadva folyik hosszabb időn keresztül az oktatás. Ennek az az oka, hogy kellő irányítás és ösztönzés nélkül a tanuló előszeretettel a saját biztonsági zónáján belül mozog, és nincs rákényszerítve újabb ismeretek alkalmazására. További hátrány, hogy hamar kifogy az ötletből, és kényelmi szempontból jelentősen szelektálja, hogy mit hajlandó kifejezni és mit nem.

Ezek azok a fő okok, amiért úgy vélem, hogy a szóbeli készség esetében nem az anyanyelvű vagy kétnyelvű nyelvtanár egynyelvű beszélgetős órái jelentik a legintenzívebb szóbeli fejlesztést. Hozzátéve azonban, hogy egy anyanyelvű emberrel beszélgetni mindenképpen sikerélmény, hiszen az a célunk, hogy idegen ajkúakkal megértessük magunkat, megvalósulhat, de most a készségfejlesztést annak hatékonysági foka szerint vizsgáltam.

A tapasztalatom alapján a legintenzívebb szóbeli készségfejlesztést a megfelelő szakmai szakértelemmel összeállított szóbeli tréningórák jelentik. A kívánt eredmény elérése érdekben elengedhetetlen, hogy az összeállított tréningmondatok szakmailag magas minőséget képviseljenek, valamint hogy a csoportban kis létszámban, azonos szinten lévő és azonos ütemben haladni tudó tanulók legyenek. Normál vagy annál nagyobb csoportoknál azért nem alkalmazható sikeresen, mert az egyes tanulóknál nem biztosítható a rövid távú memória szakadatlan igénybevétele.

Olyan nyelvtanárok, akik a grammatikai struktúrák oktatását mellőzik, vagy nem kielégítő mértében és módon oktatatják, vagy nem szoktak hozzá, hogy elegendő javító/ellenőrző munkát végezzenek az oktatás során, nem alkalmasak tréningórák megtartására, ugyanis egyik legfontosabb alapszabály, hogy hibásat tréningeztetni TILOS. Ennek oka az, hogy a rosszul/helytelenül rögzült aktív tudást a későbbiek során nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen kijavítani. A tréningórák alkalmazhatóságát tekintve azonban nemcsak a tanár, de a tanuló részéről is vannak korlátok. A szakszerűen edző nyelvi gyakorlatok nagyon fárasztó, a rövid távú memóriát intenzíven igénybe vevő feladatok, amelyek elvégzése a tanulótól magas fokú koncentrációt igényel, így változó, hogy ez a típusú készségfejlesztés az órán hány percig alkalmazható.

Megfigyelhető a nyelvoktatás piacán, hogy az egyes nyelvi szolgáltatók nem feltétlen ugyanazt értik nyelvi tréning alatt. Sok esetben csupán az egyes tankönyvek munkafüzeteiben szerepelő feladatok megoldásával azonosítják, azonban a szóbeli tréningezésre alkalmas mondatoknak ennél szigorúbb paramétereknek kell megfelelniük.

Az INTELLECT Kurzusprogramok kontaktóráin elhangzó saját kidolgozású tréningmondatok egyedülállóak, és jelentős mértékben eltérnek az egyes nyelvi szolgáltatók tréning jellegű feladataitól.

 

INTELLECT Tréningmondat-gyűjtemények

Az INTELLECT Kurzusprogramokon a tanárral töltött kontaktórák a lehetőséghez mérten többnyire tréningóra jellegűek. Nem minden tanuló esetében alkalmazható módszer, és nem minden esetben töltheti ki az egész kontaktórát. A rövid távú memóriát intenzíven igénybe vevő, meghatározott szakmai szempontokat érvényesítő, nagyon pörgős, tanári irányítás mellett végzett, célirányos szóbeli gyakorlatokról van szó. A tréningmondatokkal történő gyakorlás során a tanuló rá van kényszerítve, hogy önmagát meghaladó mértékben, tehát valamivel az aktuális nyelvi tudásszintjén felül teljesítsen, amely először fáradtságos munka, majd kellő gyakorlás eredményeként rutinszerűvé válik, a tananyag egység beépül az aktív tudásába, és a tanuló tudása megérik a következő szintemelésre.

Mivel a tréningórák nyelvtudásban megmutatkozó eredménye nagymértékben függ a tréningmondatok szakszerű összeállításától, ezért gondosan összeállított példamondat-csoportokkal gyakoroltatok, melyeknek a főbb ismérvei az alábbiakban foglalható össze:

● A mondatok hossza és nyelvtani összetettsége a rövid távú memória adott nyelvi szinten elvárható fejlettségéhez igazított.

 A köznyelvi beszédhelyzetekre jellemző mondatokkal tréningeztetek.

A mondatcsoportok precízen szintezettek, követik az INTELLECT Kurzusprogramok tematikáját, az egyes modulokhoz tartozó szókincs- és kifejezés-gyűjteményt, a grammatikai struktúrákat, valamint a témaköri előírásokat.

 A gyakorlatok ismétlésszáma az aktív tudásig történő elsajátításig szükséges mennyiséghez igazított.

A tanárral töltött kontaktórák alkalmával a tanulók modulonként több ezer (!) szóban végzett tréningmondatot oldanak meg.

 A tréningezés során a tanár részéről folyamatos javító/ellenőrző munka, visszacsatolás és értékelés folyik.

 A mondatok összeállítása biztosítja a szóbeli készség folyamatos, lépésről lépésre történő szintemelését.

Az általam összeállított INTELLECT Tréningmondat-gyűjtemények anyanyelvi lektor által ellenőrzött, szerzői jogvédelem alatt álló oktatási segédanyagok, melyek kizárólag az INTELLECT Kurzusprogramok keretén belül végzett tanulmányok kontaktóráin kerülnek felhasználásra.

A szóbeli készségfejlesztésnél még fontosnak tartom megemlíteni, hogy a saját anyanyelvének szóbeli használatát illetően alapjában véve visszahúzódó, halk szavú és nem kezdeményező jellemű tanuló valamilyen szintű hátránnyal indul bármely idegen nyelv szóbeli készségeit illetően. Azonban éppen az idegennyelv-elsajátítás során alkalmazott szóbeli tréningezések lehetővé is tehetnek valamilyen szintű fejlődést ezen a téren, amit ugyan nem minden, de már több esetben is megtapasztaltam.

 

2. NYELVI KÉSZSÉG: HALLOTT SZÖVEG ÉRTÉSE

A módszertani fejlesztésem következő nagy fejlesztési területe a hallott szöveg értésének a célirányos fejlesztése.


INTELLECT Nyelvi laborórák

Azért láttam szükségesnek a nyelvi laborórák kidolgozását, mert a meglátásom az, hogy az egyes tankönyvekhez tartozó hanganyagok korlátozott mértékben tudják csak fejleszteni ezt a készséget, és viszonyítva a többi készséghez, amelyeknek a fejlesztésére lehetőséget biztosítanak, megállapítható, hogy a hallott szöveg értését aránytalanul kis mértékben fejlesztik. Ugyanis egy-egy könyv alapos áttanulmányozása sokkal több órát igényel, mint amennyi hanganyag órában mérve biztosított hozzá. Egy másik, szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a tanuló már ismert, írott formában előre áttanulmányozott szöveget hallgat meg, így a meghallgatás előtt már ismeri a hangzó szöveg tartalmát, amely sokat könnyít a hallás alapján történő értelmezés folyamatán egyúttal annak a fejlesztési fokát is csökkenti. Az ilyen típusú hallgatás a készségfejlesztés során mindenképp egy szükséges lépcsőfokot jelent, amelyet én is alkalmazok, de a későbbi fejlesztésnek nem ez a leghatékonyabb formája.

A különböző médiumokon keresztül elérhető anyanyelvi hangzó szövegek korlátozott fejlesztő képessége pedig abban nyilvánul meg, hogy nem biztosítják a tanuló számára a szintről szintre történő fejlődést. A tanuló aktuális tudásszintjétől jóval magasabb szintet képviselő hangzó szöveg a tanuló részéről passzív folyamattá válik, amely legtöbbször koncentráció- és figyelemvesztéssel, valamint kudarcélménnyel párosul, és bár valamilyen fokú fejlesztő hatással mindenképp rendelkezik, százalékban mérve jelentősen alulmarad az adott szintnek megfelelő, célirányos fejlesztéshez képest. Többnyire azonos típusú hangzó szöveg hallgatása pedig (pl. filmnézés) a hallott szöveg értésének egy adott részterületét fejleszti csupán, és többnyire az információsűrűsége sem felel meg a szintkövetelményeknek.

A röviden vázolt okok miatt szükségesnek véltem a hallott szöveg értésének sokkal célirányosabb és intenzívebb fejlesztését.

A hallott szöveg értésének fejlesztésénél arra törekedtem, hogy a tanítványaimnál fejlesszem azt a készséget, hogy a hangzó szöveg beszédgyorsaságában azonnal megértse a szöveget. Ez egyáltalán nem jön automatikusan, hiszen a többi feladattípusnál a saját ütemében dolgozik, pl. amikor fogalmaz, olvas, fordít, szöveget értelmez vagy beszél stb. A beszédtempóval egyidejűleg történő feldolgozási folyamaton kívül fontos, hogy a hallása hozzászokjon a különböző beszédstílushoz és dialektushoz. Mindamellett, hogy a hangzó szöveget hallás alapján értelmezi, ezzel párhuzamosan a hangzó szöveggel összefüggő feladatmegoldásokra is tudnia kell koncentrálni, ami szintén egy újabb részkészség.

Az INTELLECT Nyelvi laborórák és az INTELLECT Tréningórák egymásra épülnek több szempontból is. Az egyes nyelvi laborórák hangzó szövegének szókincs- és kollokáció-gyűjteménye, illetve az adott szinthez tartozó grammatikai struktúrák részét képezik a tréningórákon folyó fejlesztésnek. A kidolgozott tematika biztosítja, hogy a tanuló óráról órára tudásban felkészült legyen a nyelvi laborórák sikeres teljesítéséhez, de anélkül, hogy a hangzó szöveg tartamát és annak feladattípusát előre ismerné. A rendszer szakmailag úgy lett kidolgozva, hogy a tanuló részéről a szakadatlan és folyamatos koncentráció, valamint az aktív hallgatás megvalósuljon, ezáltal lehetővé téve az intenzív készségfejlesztést. A hallott szöveg értésének útjában álló nyelvi akadályok feloldása révén célirányosan a hallás alapján történő megértésnek a fejlesztése kerül a középpontba, és a megoldott feladatok kijavításával és értékelésével világosan értelmezhető visszajelzést kap a tanuló az aktuális tudásszintjéről a hallott szöveg értésének készségét illetően.

Teljesen kezdő szinttől az akkreditált felsőfokú szintig autentikus hangzó szövegekből álló nyelvi laborórákat dolgoztam ki mindkét nyelvből. Minden laborórához egy / másfél / két oldalas szövegértési feladatokat is készítettem. Külön a hallott szöveg értésének a fejlesztése számos évet és több ezer óra háttérmunkát vett igénybe.



4. NYELVI KÉSZSÉG: ÍROTT SZÖVEG ÉRTÉSE


INTELLECT Házi feladatok

Ahogy az ÓRASZÁMOK menüpont alatt olvasható, egy középfokú nyelvtudás megszerzéséhez nem kevés óraszám szükségeltetik, és nincs arra lehetőség, hogy a tanuló a teljes óraszámot egy magántanárnál vagy akár egy tanfolyam keretén belül eltöltse, sokszorosára növelné az oktatásra fordított tandíjat, és ráadásul feleslegesen. Ugyanis a tanulónak olyan feladattípusokat is el kell végeznie, amelyek időigényesek, hosszabb gondolkodást és elmélyülést igényelnek pl. a fogalmazások, szövegértések, fordítások, és felesleges, hogy a tanár fizikálisan ott legyen a tanuló mellett, amikor ilyen típusú feladatokat végez. Ezért a kontaktórákon felül a tanulónak az órán leadott tananyaghoz szorosan kapcsolódó házi feladatokat is el kell végeznie. 

Minden egyes órára való hiánytalan felkészülés alapelvárás a tanulóimtól! A házi feladatok ugyanúgy értékelésre kerülnek, mint a kontaktórán végzett gyakorlatok. Csakúgy mint a kontaktórán elhangzó feladatok, a kiadott házi feladatok is a precízen összeállított tematika részét képezik. A házi feladatokhoz is megkapja a tanuló a segítő szakmai munkámat azáltal, hogy pontosan beszintezett feladatokat kap, amelyeket már a szükséges módon előkészítettem annak érdekében, hogy a tanuló otthon azonnal az intenzív tanulásnak kezdhessen. A házi feladatokra fordított időhatékonyság javítása szintén része az általam kidolgozott módszertannak.

 

KIDOLGOZOTT MÓDSZEREK AZ EGYES KÉSZSÉGFEJLESZTÉSEK HATÁSFOKÁNAK JAVÍTÁSÁRA


INTELLECT Réteges tanulási módszer az aktív tudás fejlesztésére

A nyelvoktatói munkámban kiemelt fontosságúnak tartom, hogy az adott idegen nyelv elsajátítása során a tanulóim minél nagyobb aktív tudásra tegyenek szert, mivel a megfelelő szintű beszédkészségnek ez az egyik alapfeltétele. Ez azonban komoly kihívást jelent a nyelvoktatásban, mert számos tényező kedvezőtlen hatással van a tanuló aktív tudásának megszerzésében és fenntartásában.

Még a legjobb képességű és hozzáállású tanuló esetében is megfigyelhető bizonyos mértékű szelektálás a tanulási folyamat során, de emellett nagyon fontos szempontnak kell lennie annak is, hogy az újabb és újabb tananyag egységek elsajátítása mellett a már korábbi órák alkalmával elsajátított tananyag egységek aktívan legyen tartva, mert a megszerzett tudás használat nélkül kopik, és az idő csak a felejtésnek játszik. Ha jobban belegondolunk, akkor megértjük, hogy ez jelentős probléma, hiszen összességében nagy tananyagmennyiségről van szó, és egy-egy órán a nyelvnek csupán egy szűk szeletére koncentrálhatunk, és több éven keresztül mindig újabb és újabb tananyaggal találkozunk. A nyelvtudásunknak azonban egy spirális progresszióban kell fejlődnie, a régi tudásunkat nem elfelejteni, hanem szilárdítani kell, és az újabb ismeretekkel bővíteni, elegyíteni.

Ennek a problémának a megoldására fejlesztettem ki a réteges tanulási módszert, amely gyakorlatilag egy előzetes, fő és utólagos tanulási fázist foglal magában. A módszer célja, hogy a tananyag egységek a passzív tudás megszerzésétől az aktív tudás megszerzéséig, majd az aktív tudás fenntartásáig terjedjenek. A tanultak aktív tudásba való beépülése ugyanis nagymértékben függ attól, hogy hányszor, és milyen időközönként bukkan fel ugyanaz a nyelvi elem.

 

Mi az alapvető különbség a passzív és az aktív tudás között?

Bárki, aki idegen nyelvet tanul/használ valamilyen formában már megtapasztalta az aktív és a passzív tudás közti különbséget. Nézzük a legfontosabb ismérveit a két típusú tudásnak.

A nyelvtanulás során elsajátítandó tananyagnak nemcsak mennyisége, hanem úgymond mélysége is van, ami igazán sajátossá teszi a nyelvoktatás/nyelvtanulás folyamatát, és egyben jelentős kihívást is támaszt az oktatókkal és a tanulókkal szemben.

Az aktív tudásunk az a tudásunk, amelyet kellő mélységben sajátítottunk el ahhoz, hogy bármikor és viszonylag gyors reakcióidővel, azonnal elő tudjunk hívni. A nyelvtudásunk legértékesebb részeként fogható fel, ugyanis ez a tudás teszi lehetővé, hogy részt tudjunk venni kétirányú kommunikációban, beszélgetésekben is.

A passzív tudás ezzel szemben egy felületes tudást jelent, amely nem hívható elő egykönnyen. Olyan tudás, amelyre általában azt mondjuk, hogy ismerős vagy dereng, de nem tudjuk pontosan. Ezenfelül jelenthet olyan tudást is, amelyet önállóan idegen nyelvről magyarra tudunk ugyan közvetíteni, de magyarról idegen nyelvre már nem, tehát idegen nyelvű szövegben hallva vagy olvasva felismeri a nyelvhasználó, azonban a beszéd- és íráskészségben önállóan nem tudja használni.

Az aktív és a passzív nyelvtudás megértéséhez fontos különválasztanunk, hogy a nyelvhasználó milyen szerepet tölt be, amikor épp használja az idegen nyelvet. Betöltheti ugyanis a befogadó vagy a közlő szerepét. Amikor ír vagy beszél, akkor a közlő szerepében van. Ilyenkor, amennyiben feltételezzük, hogy segédeszközt nem használ, kizárólag az aktív tudására támaszkodva saját maga dönti el, hogy mit és hogyan kíván kifejezni. Amikor a befogadó szerepében van, akkor viszont az idegen nyelvű írott vagy hangzó szöveget kell megértenie, és nincs arra ráhatással, hogy az milyen formában jelenik meg. Tipikusan a szövegértéses feladatokhoz (írott/hallott szöveg értése) van elengedhetetlenül szükség az aktív tudást meghaladó passzív tudásra is, amely ideális esetben az aktív tudás mennyiségének kb. plusz 30-50%-át jelenti, ami egyáltalán nem kevés.

Nemcsak idegen nyelv esetében van ez így, hanem a saját anyanyelvünknél is, hiszen gondoljunk bele, hogy pl. aki sajtószöveget értelmezni tud, nem feltétlen tud olyan szinten fogalmazni is. Anyanyelvünkön is igaz, hogy sokkal többet értünk meg annál, mint amit saját magunk szóban vagy írásban megfogalmazni képesek vagyunk. Ezért, még ha a nyelvoktatás során az értékes aktív tudás fejlesztésére megtaláljuk a megfelelő módszert, a passzív tudásról akkor sem szabad megfeledkezni.

Azok a módszertani fejlesztők, akik megtalálták az aktív tudás fejlesztésének hatékonyabb formáját, viszont az aktív tudáshoz igazított megfelelő szintű passzív tudást mellőzik annak érdekében, hogy leszűkítsék a tananyagot, általában arra a külső (értsd: az igénytelenebb nyelvtanulóktól jövő) nyomásra reagálnak, akik az elsajátítani kívánt tananyag mennyiségét erősen szelektálják annak megfelelően, hogy saját megítélésük szerint nekik mire lenne szükségük, és mire nem, mit használnának és mit nem. Természetesen, az ilyen típusú igényt is ki lehet elégíteni, azonban az én meglátásom az, hogy súlyos szakmai hiba szem elől téveszteni, hogy a nyelvi interakciók többsége jó esetben nem monológ! Tehát, a nyelvhasználónak nemcsak beszélnie kell, de tudnia kell megérteni azt is, amit neki mond a másik/többi beszélgetőpartner. Arra viszont, hogy a másik/többi fél milyen módon közli a mondandóját egyáltalán semmi vagy csak nagyon csekély ráhatása lehet, ugyanis nem korlátozhatja a másik fél nyelvhasználatát a saját igénye szerint történt szelektáláshoz. Ebből eredően a gyakorlatban a kommunikációs interakció könnyen kudarcot vallhat.

Az aktív és passzív tudás közt személy szerint én több átmeneti szintet különböztetek meg. Egyrészt azért, mert passzív tudásból aktív tudásba kerülni nem csupán egyetlenegy lépcsőfok megtételét jelenti, hanem mélységben is több szint figyelhető meg.

Nemcsak a kellő mélységű elsajátítás hiánya, hanem az idő előrehaladtával fellépő felejtés is oka lehet a passzív tudásnak. Azonban egy korábban aktív szintre is kiedzett tudás, már viszonylag rövid idő alatt, egy gyors ismétléssel újra aktívvá tehető, és így a két passzív tudás közt jelentős különbség fedezhető fel.

Ha az elsajátításhoz szükséges energia- és időbefektetést nézzük, általánosságban megállapítható, hogy a passzív tudás megszerzése sokkal könnyebb, mint az aktív tudásé. Az aktív tudás megszerzéséhez sokkal több gyakorlásra, sokkal több ismétlésre, a feladatok pontosabb értelmezésére és a nyelvtani gyakorlatok részletesebben kibontott gyakorlására van szükség. A tanár részéről intenzív személyes törődést, folyamatos, nemcsak mondatról mondatra történő, hanem szószinten folyó nyomon követést igényel, folyamatos motiválást, és nem kevés javító/ellenőrző munkát, valamint szakmailag precízen, alaposan kidolgozott módszert kíván meg.

Ez az oka annak, hogy a közoktatásból érkező tanulók jelentős része azzal a problémával küzd, hogy aktív tudással nem vagy csak nagyon kevéssel rendelkezik még sok éves nyelvtanulást követően is, és ez mégsem róható fel magának az oktatásnak vagy a nyelvtanárnak, hiszen ez olyan megnövekedett követelményt támasztana a nyelvtanárral szemben, amelyet más tantárgyakat oktatókkal szemben senki sem támaszt, és ezenfelül egyéb fizikai és időkorlátok miatt sem lenne teljesíthető ilyen elvárás. Ezt a mértékű tanári figyelmet kizárólag szigorú feltételek mellett és alaposan kidolgozott módszertannal lehet csak biztosítani.

 

Hogyan kell érteni a szövegértéses készségekhez szükséges passzív tudást?

Nagyon fontos kiemelni, hogy a passzív tudás minden esetben az aktív tudás halmazát meghaladó szintű tudást kell, hogy képviseljen. Tehát, semmiképpen sem az adott nyelvi szint követelményei szerint elvárható mennyiségű aktív tudás helyett meglévő passzív tudásról van szó, hanem a szintkövetelménynek megfelelő mennyiségű és minőségű meglévő aktív tudást kiegészítő valamivel magasabb szintet képviselő és megfelelő mennyiségű passzív tudásról beszélünk.

 

Mi a teendő, ha a tanulónak csak passzív tudása van, és szeretne aktív tudásra is szert tenni?

Amennyiben a tanulónak nincs aktív tudása vagy csak csekély, nyelvi szintben még nem mérhető aktív tudással rendelkezik, akkor annak érdekében, hogy szert tegyen aktív tudásra, újra kell kezdenie a tananyag elsajátítását, de már a megfelelő mélységi szinttel is foglalkozva. Tehát, akinek passzív tudása van, és aktív tudásra vágyik, a nyelvoktatásban újrakezdőként kénytelen indulni.

A probléma legtöbbször éppen az, hogy a hozzám érkező, alapjában véve jó tanulók (4-es / 5-ös) szinte nulla aktív tudással és valamilyen szintű, legtöbbször A1-es vagy A2-es szintű, de az is előfordul sok esetben, hogy A1-es szint alatt lévő passzív tudással rendelkezik még a középiskolai évek vége fele járva is. Ha a tanuló ilyen tudással érkezik, és szeretne eljutni pl. B2-es középfokú szintig, akkor az a teendő, hogy az elejétől kezdve a megfelelő mélységi szinttel is foglalkozva felépítjük sorban az A1-es, az A2-es, a B1-es és végül a B2-es aktív tudását, majd a B2-es szinthez tartozó, de az aktív tudást meghaladó passzív tudással bővítjük a szövegértéses készségek fejlesztéséhez. Tehát, aktív tudás nélkül kizárólag passzív tudásra építeni nem lehet, ilyenkor a tanuló újrakezdő, és a teljes előírt óraszám-keretre szüksége van.

Az, hogy esetlegesen már sok nyelvóra áll mögötte, a gyakorlatban úgy számítódik be, hogy az akadályt könnyebben, gyorsabban és ügyesebben veszi, valamint a tananyagot rövidebb idő alatt és nagyobb mennyiségben tudja elsajátítani. Tehát, bár a passzív tudásra ráépíteni közvetlenül semmiképp sem lehet, mégis valamilyen szinten beszámítódhat az újrakezdéskor. Megemlíteném itt azonban azt a tényt is, hogy ettől függetlenül még így sem lesz gyorsabb egy alapjában véve ügyes és szorgalmas, teljesen kezdő tanulóhoz képest, aki megfelelő hozzáállással és hatékony módszerrel kezdi meg tanulmányait.

Fontos azt is megérteni, hogy aktív tudás szempontjából nincs olyan, hogy 2-es vagy 3-as tanuló. Az aktív tudás a tananyag minőségi szintű elsajátításával azonosítható, ami a 4-es, 5-ös tanulók esetében áll csak fenn. Ennél gyengébb teljesítmény esetében a tudás megreked a passzív tudásnál. Tehát, gyengébb képességű tanuló valódi sikereket csak azáltal tud elérni, ha változtat tanulási szokásán, amelyet az oktatásban a különféle ösztönző módszerekkel lehet elérni.

A módszertani fejlesztésem során kiemelkedő fontosságúnak tartottam, hogy a hozzám érkező tanulók megszerezzék a kívánt mennyiségű és minőségű aktív nyelvtudást, valamint hogy megfelelő szintű és arányú passzív tudással is rendelkezzenek. A minőségi aktív tudás megszerzése a legfőbb oka annak, amiért a kontaktórákon alkalmazott feladatok teljes mértékben saját kidolgozásúak.

 

Milyen formában lehet szükség magolásra a nyelvtanulás során?

Sokan vannak, akik nem szívesen magolnak, ami valamilyen szinten meg is érthető, viszont magolás és magolás között is nagy különbségek vannak.

Kiindulási pontként el kell fogadnunk, hogy a tanult idegen nyelvet el kell tárolnunk a memóriánkban, és ezt valahogyan el kell érni. Az egyes nyelvi elemek ismételten történő felbukkanása révén jut el egyszer oda az agyunk, hogy "úgy dönt" elraktározza az információt a hosszú távú memóriába. Ha arra várnánk, hogy majd minden fontos elem eléri egyszer azt a gyakoriságot előfordulásban, hogy ez spontán módon, erőlködés nélkül megtörténjen, akkor a tanulási folyamat nagyon hosszúra nyúlna. Az anyanyelvünk elsajátítása esetében ez működik, de egy idegen nyelv elsajátítását az anyanyelvünkhöz képest jóval kevesebb óraszám alatt kell teljesítenünk. A magolás azt a célt szolgálja, hogy helyettesítse a gyakori előfordulások számát, így egyfajta intenzív tanulásnak fogható fel. Emellett fontos szempont, hogy a magolás eredménye többnyire nem passzív, hanem aktív tudás. Mindenképp fárasztó tanulási mód, épp ezért ódzkodnak is tőle sokan, de ha jól megválogatva használják, akkor egyben hatékony is lehet.

Egy idegen nyelvnél egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy mit és mikor magolunk. Vannak, akik a végtelen számú szövegvariációkból vett minták bemagolásában látják a megoldást, és vannak, akik a két nyelvi alap esetében. Én az utóbbival értek egyet, mert ez jelentősen csökkenti a magolás mennyiségét, és szükségtelenné teszi az egyéb, felesleges információk rögzítését, kiegészítve ezt azzal, hogy a nyelvtani szabályok rögzítése önmagában még kevés az önálló mondatképzéshez és az aktív tudás megszerzéséhez.

Olyan esetekben viszont, ahol a tanulóval nem a szintjének megfelelő szöveget magoltatnak be, a folyamat túlzottan fárasztó és egyben értelmetlen is lesz, mert kellő mennyiségű háttértudás, azaz a nyelvi alapok előzetes ismerete nélkül, a betanult szöveget a tanuló hamar el is felejti. 

Fontos megemlíteni, hogy a szóbeli vagy írásbeli tréningezések nem magolást jelentenek, hanem a rövid távú memória olyan edzésére szolgálnak, amely során az agyunk az adott nyelvtani sémát rögzíti, és annak megfelelően lesz képes új mondatokat képezni. Tehát, a szóbeli tréningmondatok csak kvázi-magolások, valójában nem a mondatok bemagolása a cél, hanem a nyelvtani séma memóriában történő tárolása, amely révén lesz képes a tanuló helyesen, az idegen nyelv nyelvtani szabályai szerint, önállóan új mondatokat alkotni.

 

A NYELVI SZINT MEGFELELŐ IDŐBEN TÖRTÉNŐ EMELÉSE

A nyelvoktatás során kritikus tényező, hogy mikor érik be a nyelvtanuló tudása a szintemelésre. Ugyanis, ha az oktatás során a szintemelés nem kellő időben történik, akkor a nyelvtanuló megreked egy szintnél. Tehát, elegendő mennyiségű írásbeli és szóbeli gyakorlással az adott tananyagmennyiségnek be kell épülnie a tanuló aktív tudásába. Amennyiben ez nem történik meg, és túl korán kerül sor a szintemelésre, akkor előbb-utóbb az alacsonyabb szintre történő visszalépés elkerülhetetlen ahhoz, hogy a készségeket tovább fejlesszük.

Ezért a tananyag és a tematika kidolgozásánál figyelembe vettem, hogy a szintemelés a megfelelő időben történjen. Tehát, csak és kizárólag akkor jöhet a következő szintemelés, amikor a tananyag beépült a tanuló aktív tudásába, és mihelyt ez megtörtént, a szintemelésre azonnal sor is kerül.

 

A KORNAK ÉS KÉPESSÉGNEK MEGFELELŐ HALADÁSI ÜTEM KIDOLGOZÁSA

A haladási ütemet egyrészt a tanár felkészültsége, alkalmazott nyelvoktatási módszere, másrészt a tanuló képessége, szorgalma és óralátogatási szokásai határozzák meg.

Az INTELLECT Kurzusprogramok haladási üteme az adott korcsoporthoz igazodik, és a stabil 4-es, 5-ös tanulók haladási üteméhez lett kialakítva. A módszertani fejlesztésemnek köszönhetően az általam kidolgozott tananyag a tanuló számára sokkal átláthatóbb és könnyebben elsajátítható, mely felgyorsítja a tanulási folyamatot. A haladási ütemet nem a tanuló kényelméhez igazítottam, hanem olyan ütemet várok el, ami megfelelő szorgalommal és hozzáállással megvalósítható.

A hozzám érkező tanulók nem feltétlen tudják már rögtön a legelső órán felvenni azt a megfelelő ritmust, amit majd folyamatosan tartaniuk kell. Általában az első néhány hét alatt tudom kialakítani náluk a megfelelő haladási tempót, ami néhány óra után már szokásukká válik.

Amennyiben nem a tanuló hozzáállása az oka, hanem valóban a gyengébb képessége az, ami miatt nem tudja felvenni a megfelelő haladási ütemet, akkor az elsajátítandó tananyag mennyiségét ahhoz a haladási ütemhez kell igazítani, amit még minőségi szinten el tud sajátítani, tehát 4-es, 5-ös szintre, az aktív tudás szintjéig. Ha a haladási üteme a képessége miatt jóval gyengébb a kívántnál, akkor számolni kell azzal, hogy a nyelvi célját vagy a nyelvi cél eléréséhez szükséges óraszámot és időt újra kell tervezni. Az esetek túlnyomó többségében azonban a tanulási szokás megváltoztatására van csupán szükség.

Az, hogy magánoktatásban ki lesz 4-es, 5-ös tanuló, nem feltétlen a hozott iskolai eredmények alapján dől el. Számos esetben történt már, hogy 2-es, 3-as tanulóból stabil 4-es, 5-ös tanulót sikerült faragnom, de olyan is elő szokott fordulni, hogy iskolai 5-ös tanuló inkább csak 4-es szinten teljesít a magánoktatásban.

 

TANULÓCSOPORTOK KIALAKÍTÁSA

Az INTELLECT Kurzusprogramokon részt vevő tanulói csoportok kialakítása a következő elvek alapján történik:

Az oktatás kis létszámú, max. 6 fős csoportokban folyik.

A csoportlétszámot annak megfelelően határoztam meg, hogy lehetővé tegyem minden egyes tanuló számára a megfelelő mennyiségű szóbeli tréningmondatokkal történő gyakorlást.

Az INTELLECT Kurzusprogramok kontaktóráin túlnyomórészt (kb. 85 %-ban) a szóbeli készségek fejlesztése folyik. Szóbeli készségnél pedig az aktív tudás szintjét tekintem kritikus tényezőnek. Ennek megfelelően egy csoportba azonos vagy nagyon hasonló aktív tudás szintről induló tanulók kerülnek, akik azonos ütemben haladni is tudnak. Ebből az is következik, hogy a csoportkialakításnál nincs értelme (!) figyelembe venni a passzív nyelvtudást, független attól, hogy a tanuló mennyi időt töltött már el idegennyelv-tanulással, és hogy a passzív tudását közoktatásban, nyelvtanfolyamon vagy éppen magántanárnál szerezte-e.

 

INTENZÍV MUNKAMENET KIDOLGOZÁSA

Hogyan értelmezik általában az intenzitás fogalmát a nyelvoktatásban?

Jelenleg a nyelvoktatás piacán az intenzitást alapjában véve az óraszámok besűrítésével azonosítják, amely alapján a legintenzívebbnek vélt oktatás a hét minden munkanapján a napi több órás órarend, így a teljes óraszám-keret a lehető legrövidebb időn belül leadható.

 

Intenzitás tekintetében miben térnek el az INTELLECT Kurzusprogramok a szokásos intenzív nyelvtanfolyamoktól?

A sokéves magántanári munkám során nagyon sok olyan jó képességű tanulóval volt dolgom, akik már több, akár 2 vagy 3 (!) intenzív tanfolyam elvégzése után vették rá magukat, hogy végül is magántanárhoz forduljanak. Ezek a tanulók annak ellenére, hogy az adott nyelvi szint eléréséhez szükséges óraszám-keretet már többször végigülték, túlnyomó többségében mégis újrakezdők voltak, vagy olyan gyenge nyelvtudásra tettek szert, amely nyelvi szintben még nem volt mérhető. Számos példa bizonyítja, hogy az óraszám besűrítése önmagában még nem garancia arra, hogy a tanuló gyorsabban sajátítja el az adott nyelvi szintnek megfelelő tananyagot, sőt arra is találunk példát, amikor az óraszámok besűrítése kontraproduktív, mert egy sokadjára is újrakezdő tanuló már nagyon sok végigült óra után még mindig ott tart, hogy elölről fut neki az egésznek, és minden bizonnyal már a kedvét és a lendületét is elvesztette.

Ezért úgy gondolom, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a tanár által sokkal gyorsabb ütemben adható le a tananyag, mint az a tanuló részéről kellő mélységben elsajátítható lenne. Nem célravezető tehát, az órák besűrítése, ha a tanuló nem képes vele lépést tartani, vagy a tananyagot csak részben és nem minőségi szinten képes elsajátítani.

Ha az órán a hallgató valóban intenzíven tanul, akkor a túl sok közvetlen egymás után vett óra a fáradtságnak köszönhetően automatikusan az intenzitás csökkenését is maga után vonja, így a túl sok egymás után vett óra és a valóban intenzív szellemi munka valamilyen szinten egymásnak ellentmond.

A heti órák besűrítését legfeljebb olyan mértékben tartom elfogadhatónak, amely mellett megfelelő szorgalommal és hozzáállással a tanuló a tananyagot még teljes mértékben el tudja sajátítani.

Úgy gondolom, a tanár részéről érthető és elfogadható, hogy a tanulók egyik legfontosabb elvárása az, hogy nyelvi céljaikat a lehető leghamarabb elérjék. Ezt a fontos szempontot én is előtérbe helyeztem az INTELLECT Kurzusprogramok kidolgozása során az alábbiak szerint.

 

Mit jelent az intenzív munkamenetű oktatás az INTELLECT Kurzusprogramok esetében?

Az intenzitás fogalma számomra nem azt jelenti, hogy a tanár intenzíven leadja az anyagot, a tanuló pedig csak passzívan hallgatja, hanem azt, hogy intenzíven gyakorol, azaz a szellemi képességeit maximális intenzitással használja. Ez olyan gyakorlatokkal valósítható meg, amelyek a rövid távú memória és a koncentráció aktív bevonását igénylik a tanuló részéről. Ez egyben azt is jelenti, hogy hamarabb elfárad.

Így az oktatásom intenzitását nem a megnövekedett heti óraszám tükrözi, hanem a tanulók órán végzett aktív szellemi munkája. Az intenzitás legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy az általam kidolgozott tananyag feladattípusai lehetővé teszik (1) az intenzívebb szellemi munkát, (2) az egy időegységre jutó feladatok megnövekedett számát és (3) a tananyag mélyebb szintű elsajátítást. Az óráim intenzitását az is bizonyítja, hogy diákjaim az órák után kellő mértékben elfáradnak, és gyakran pirospozsgás arccal távoznak.

Tehát, az INTELLECT Kurzusprogramokra jellemző intenzív munkamenetet az a maximális tananyagmennyiség adja, amit a tanuló a korához képest és a legjobb képességéhez mérten teljes mértékben (aktív tudásig) el tud sajátítani az iskolai teendői mellett úgy, hogy az a hosszú távú memóriájába is beépüljön.

Az intenzitás mértékét a következőkben leírt eredmények is hűen tükrözik.

 

A MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSRE FORDÍTOTT MUNKÁMMAL ELÉRT MÉRHETŐ EREDMÉNYEK

A módszertani fejlesztésre fordított munkám végigkísérte a magántanári munkámat, és a rendszer egyes részei nem egy időben kerültek bevezetésre, ami egyben lehetővé tette, hogy külön-külön lemérjem eredményességüket. Az INTELLECT Kurzusprogramok már a teljes kidolgozású komplett rendszerrel működnek.

A módszertani fejlesztésekkel elért legjelentősebb eredmények a következők:

Azok a nyelvtanulók is elérték nyelvi céljukat, akik korábban más oktatásból jőve többszöri újrakezdők voltak. Utoljára volt szükségük újrakezdőként indulni, és fennakadás nélkül, szépen elérték ők is nyelvi céljukat.

 A tanuló nem reked meg túl alacsony szinten a tanulmányaiban. Korábban gyengébb képességűnek vélt tanulók is magasabb nyelvi célt tudnak teljesíteni.

Adott óraszám-kereten belül nemcsak a szokásos egy vagy kettő, hanem mind a négy készség párhuzamos fejlesztésére is sor kerül.

A tanítványaim a tanult idegen nyelv nyelvtani szabályainak megfelelően képesek önállóan mondatokat képezni írásban és szóban is.

A különféle képességű tanulók eltérő óraszám mellett tudták csak elsajátítani a tananyagot. Az óraszámokban eltérő különbség jelentős mértékben szűkült, legtöbb esetben a korábban eltérő haladási ütemű tanulók már azonos ütemet tudnak produkálni, ami legfőképpen a korábban gyengébben teljesítő tanulók felzárkóztatásának a sikeréből fakad.

A tanuló jelentősen kevesebb óraszám mellett tudja teljesíteni nyelvi célját, ami kontaktórákban és otthoni felkészülésekben mérve külön-külön és együtt is hozzávetőlegesen 35 / 45 / 55 % -kal (!) kevesebb órát jelent annál a hivatalosan ajánlott óraszám-keretnél, amivel a minőségi nyelvi szolgáltatók dolgoznak. Szeretném hangsúlyozni, hogy az óraszámból lefaragni önmagában nem nagy dolog. Olyan esetekkel, ahol a teljes tananyag nem kerül leadásra, vagy csak részképzés folyik még mindig sokszor találkozhatunk, azonban az objektív nyelvi paraméterekben mérve a minőség megtartása, és a teljes kompetenciaszintek fejlesztése mellett csökkenteni az óraszámot, és ezen túlmenően a minőség növelése mellett csökkenteni az óraszámot, az már komoly kihívás, ami csak alapos és a gyakorlatban is bevált módszertani fejlesztés eredményeként valósulhat meg. A módszertani fejlesztésem egyes részterületei különböző százalékban járulnak hozzá ehhez a teljes óraszám-csökkenéshez, melyek együttes alkalmazása produkálja ezt az eredményt. Ha egy csúcsteljesítményű tanulóm példáját felhozhatom, ami a gyakorlatban már megvalósult, akkor ez azt jelentette az ő esetében, hogy teljesen kezdő szinttől felsőfokú szintig kb. 350-550 kontaktórával és legalább ugyanennyi otthoni felkészüléssel töltött órával kevesebbre volt szüksége, hogy elérje nyelvi célját. Természetesen, a felsőfokú szint a KER C1-es teljes kompetenciaszintet jelenti a minőség megtartásával. Tehát, az ő esetében a több ezer órás és két évtizedig tartó fejlesztésem ennyit tudott segíteni. Természetesen, ez a legszélsőségesebb eset, azonban az alacsonyabb nyelvi szintet kitűző, de alapjában véve még jó képességű tanulók is a megszokottól jelentősen kevesebb óraszám mellett tudják teljesíteni nyelvi céljukat a minőség megtartása mellett.

 

Milyen korlátai vannak az általam kidolgozott módszertani fejlesztésnek?

A nyelvi tömörítésnél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a módszer a végesnek tekinthető nyelvi alapok (szókincs és nyelvtan) alapos begyakorlásával teszi lehetővé a végtelen számú szövegek megértését az egyes nyelvi szinteken. Természetesen, a végtelen számú szövegvariációk egyetlenegy oktatásban sem reprezentálhatók, ennélfogva az idegennyelv-használat sajátosságaként fogható fel, hogy amikor a tanuló ugyan a szintjének megfelelő, de új, számára még ismeretlen szöveggel találkozik, még mindig akadhatnak kihívások, amivel szembesülnie kell.

Az általam kidolgozott nyelvoktatási módszerrel abban tudtam nagy szerepet vállalni, hogy leegyszerűsítettem, megkönnyítettem, meggyorsítottam a tanuló munkáját, minőségi szinten jelentős mértékben javítottam az elsajátítandó tananyagon, nyelvi elemekben mérve tömörítést végeztem, és kidolgoztam egy olyan módszert, amely lehetővé teszi a kellő mélységben történő elsajátítást. A nyelvoktatói módszerem mellett a pedagógiai módszerem pedig abban segít, hogy motiváljam, biztassam a tanulót, a folyamatos értékeléssel tájékoztassam a munkája eredményéről, és végigvezessem a biztos siker olykor rögös útján.

Bár egy kiváló oktatási módszerben valóban hatalmas sikerek lehetőségei bújnak meg, mégis fontos a tisztánlátás, hogy semmiképp se tegyük azt a csodával egyenlővé. Ugyanis nem létezik olyan módszer, amely a tanuló helyett fog tanulni! A tanár és a módszer nem a tanuló helyett, hanem kizárólag érte tud dolgozni. A nyelvoktatás nem tehető egy egyszerű adok-veszek ügylet termékévé. El kell fogadnunk, hogy egy nyelv minőségi szintű elsajátítása nem kevés idő- és energiabefektetést igényel, és a legfelkészültebb tanár mellett is nem kevés feladat hárul magára a tanulóra.

 

Miben tér el a módszertani fejlesztésem a nyelvoktatási piacon leggyakrabban megfigyelhető módszertani fejlesztésektől?

Mint ahogy arra valószínű már rájött a kedves Olvasó, nem azok közé a módszertani fejlesztők közé tartozom, akik azon vitáznak, hogy egy ötszavas szólistán piros vagy kék színnel jelöljék-e ki a még el nem sajátított szavakat...

A nyelvoktatás jövőjét tekintve úgy gondolom, nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy a nyelvoktatás piacán jelenlévő különféle módszerek kidolgozásában sajnálatos módon van egy erős tendencia abba az irányba, hogy a középfokú nyelvtudást, illetve az egyes nyelvi szinteket próbálják jelentős mértékben megkurtítva újraértelmezni. Kevés olyan esettel találkoztam - bár kétség kívül vannak ilyennek is -, amelyek valóban a nyelvtanulás hatékonyságát növelnék, a legtöbb esetben ugyanis a KER szintrendszer figyelmen kívül hagyásáról, a nyelvi alapok részben vagy egészben történő mellőzéséről, a négy nyelvi készség közül csupán egy vagy kettő túlhangsúlyozásáról van szó, vagy a nyelvvizsga-bizonyítvány könnyű megszerzéséről, kihasználva azt a hézagot, ahol a vizsgarendszer nem tudja tökéletesen mérni a nyelvtudást. Ilyen esetekben viszont az a szomorú eset áll elő, hogy végső soron használható nyelvtudás nélkül marad a tanuló.

A személyes véleményem az, hogy a módszertani fejlesztések során vezérelvként alázattal el kell fogadnunk, hogy nem a nyelv fog a kedvünkért megváltozni, hanem nekünk kell felnőnünk a feladathoz.

 

Léteznek-e villámmódszerek a nyelvtanulásban?

Mindannyian hallhattunk már róluk, és gyakran kérdezik a nyelvtanárokat, hogy mi a véleményük ezekről, ezért nagyon röviden összegezném, hogy mit látok szakmailag ezekben a módszerekben.

A villámmódszerek legfontosabb jellemzői:

A KER szintrendszer elvárásait mellőzik. Amikor úgy fogalmaznak "megtanulni egy nyelvet", tipikusan A1-es szint alatti nyelvtudásról beszélnek.

A nyelvi szinteket nem teljes kompetenciaszintként értelmezik, egy vagy két készséget túlhangsúlyoznak, míg más készségeket nem fejlesztenek.

Némelyik az aktív tudás fejlesztésére megfelelő gyakorlatokat használ ugyan, de legfeljebb A1-es vagy A2-es szintig fejleszt csak.

A megértéshez, a szövegértéses feladatokhoz szükséges passzív tudásmennyiséget mellőzik.

Az egyes szintekhez szükséges szókincsmennyiséget alulbecsülik, gyakran előfordul, hogy annak 25%-val vagy még kevesebbel is megelégszenek.

Olyan rövid távú memória kapacitást várnak el a tanulótól, amivel még a hosszú szakaszos konszekutív tolmácsolást végző gyakorlott tolmács sem rendelkezik.

Az egyszerűsítésük már olyan mértékű, amivel szakmai hibák is becsúsznak.

Az óraszámok túlzott mértékű besűrítésével az ülepedési időt, azaz a hosszú távú memóriába történő beépüléshez szükséges időt figyelmen kívül hagyják.

Az elengedhetetlen pedagógiai segítségnyújtásból teljes mértékben kivonják magukat. 

Valójában semmi olyat nem találtak ki, amit már 20 évvel ezelőtt egy tapasztalt magántanár ne ismert volna. Amiről szó van, az a KER szintek teljes kompetenciaszintjéhez tartozó követelményeinek mellőzése, ami a használható nyelvtudás záloga is lenne egyben.

Ide kívánkozik megjegyeznem, hogy a minőségi nyelvi szolgáltatók nem szívesen veszik, ha egy hozzá nem értő a komolytalanok megtévesztései alapján bírálja el őket.

 

Miben különbözik az általam kidolgozott és használt módszer a nyelvoktatás piacán leggyakrabban használt módszerektől?

A nyelvoktatásban leggyakrabban használt módszereket, és az általam kidolgozott INTELLECT nyelvoktatási módszer legfontosabb ismérveit egy táblázatban foglaltam össze a könnyebb egybevetés érdekében. 

 

Gyakran használt módszerek

Saját kidolgozású INTELLECT módszer

A nyelvi alapok (szókincs és nyelvtan) külön fejlesztésének a hiánya 

Mindkét nyelvi alap célirányos fejlesztése alaposan kidolgozott módszertan alapján

Az egyes kompetenciaszintek csupán egy-két készségre kivetítve kerülnek értelmezésre

Mind a négy nyelvi készség párhuzamos fejlesztése a kontaktórákon a szóbeli készségek túlsúlyával, az írásbeli készségek többnyire házi feladat formájában tanári ellenőrzés és javító munka mellett

Passzív tudást eredményező módszer aktív tudás nélkül; ritkábban aktív tudást eredményező módszer de passzív többlettudás nélkül

 Az adott nyelvi kompetenciaszintnek megfelelő aktív tudás és a hozzá arányosított, megfelelő passzív tudás megszerzését lehetővé tevő módszer 

Egy adott nyelvi szinten huzamosabb ideig folyó oktatás szintemelés nélkül

Folyamatos szintemelés mihelyt a tanuló tudása megérett rá

A beszédkészség fejlesztése elmarad, vagy annak fejlesztése spontán beszélgetős órákkal történik

A beszédkészség fejlesztése beszintezett tréningmondatokkal, majd szituációs feladatokkal, témakifejtésekkel és irányított beszélgetésekkel történik

Hallott szöveg értésének fejlesztése néhány órás, könyvhöz tartozó hanganyaggal

A módszertani fejlesztés részét képező autentikus, beszintezett, feladatmegoldással egybekötött, előre nem ismert hangzó szöveg feldolgozása

Szóbeli nyelvvizsgára való felkészítés 0 / A1-es / A2-es vagy B1-es szintű szóbeli nyelvtudással rendelkező tanuló esetében B2-es szinten kidolgozott tétel betanulásával

Szóbeli nyelvvizsgára való felkészítés B2-es szóbeli tudásszinttel rendelkező nyelvtanuló azonos tudásszinten (B2) kidolgozott tételeivel, ugyanez igaz a többi tudásszintnél, tehát a tanuló a betanult tételeken túlmenően mindenképp rendelkezik a szinthez tartozó szóbeli nyelvtudással is

Részvizsgára történő felkészítés, mert az oktatási módszer csak ennyit tesz lehetővé

Komplex nyelvvizsgára (szóbeli és írásbeli) történő felkészítés

Közvetítési feladatok hiánya, többnyire az egynyelvű órákra jellemzően

Szóbeli és írásbeli közvetítő feladatok mindkét irányba (mini kvázi-tolmácsolásos feladatok és fordítások) folyamatosan minden szinten

A képzés egy adott nyelvkönyv-családra és egy vagy két kiegészítő könyvre / jegyzetre épül

A nyelv sokkal nagyobb mértékű reprezentálása a saját kidolgozású tananyagban, amely kb. 4300 oldal forrásnyelvi szöveg (kb. 70 db tankönyv) teljes nyelvi elemeinek a tömörítésével, majd annak tréningmondatokba történő kibontásával valósult meg, kiegészítve a nyelvi labor órák hangzó szövegeivel és feladatlapjaival

Az ellenőrző/javító munka elenyésző

Állandó ellenőrző és javító munka, folyamatos visszacsatolás

Értékelés a tanfolyam legvégén, időnként témazárók

Folyamatos értékelés, mind a 2 nyelvi alap, mind a 4 nyelvi készség, minden órai feladat és minden házi feladat értékelése, valamint modulzáró értékelések

Nincs házi feladat

Van házi feladat, arányos mennyiségű tananyagmennyiséget minden órára el kell sajátítani

A tananyagban való továbblépésről a tanuló dönt

A tananyagban való továbblépésről, a szintemelés idejéről szakmai szempontokat figyelembe véve a tanár dönt

6 főt meghaladó, normál (12 fős) vagy annál nagyobb (16 fős) vagy még nagyobb létszámú csoportok

A csoportlétszám max. 6 fő, amely még lehetővé teszi az oktatás minőségének a megőrzését, és hogy minden egyes tanuló a maximális képessége szerint haladhasson

A csoport összetétele vegyes

Azonos/nagyon hasonló aktív tudásszintről induló és egy ütemben haladni tudó tanulók képeznek egy csoportot, a tananyag mindenki számára egyformán indokolt

A csoportban részt vevő tanulók nem alkotnak egy csoportot, önálló munka folyik, a tanár figyelme megoszlik a tanulók közt

A csoportban részt vevő tanulók aktív tudását tekintve homogén csoportot alkotnak, képességeik egy időben fejleszthetőek, az óra minden perce minden egyes részt vevő tanuló számára indokolt

A csoportban részt vevő tanulók eltérő mértékben veszik ki szerepüket az órán

Minden egyes tanuló ugyanannyi szóbeli gyakorlófeladatot, illetve egyéb feladatot teljesít, a feladatok pörgősek a tréningórák jellege miatt, folyamatos figyelést és koncentrációt kíván meg minden egyes résztvevőtől

 

Kérheti-e a tanuló, hogy a tanár az általa kiválasztott módszer szerint tanítsa?

Bár akadhat olyan kezdő nyelvtanuló, aki úgy gondolja, neki speciális igényei vannak, de általános nyelv esetében valójában mindenkinek egy és ugyanaz a célja: egy használható nyelvtudás megszerzése. A véleményem az, hogy a tanulónak el kell fogadnia, hogy az esetlegesen pusztán kedvtelésből kitalált igénye nem írhatja felül azokat a törvényszerűségeket, amelyeket egy hatékony módszer figyelembe vesz. Legtöbbször ugyanis olyan öszvér ötletekkel állnak elő, hogy a kemény munka eredményét szeretnék, de élvezetesebb, lazább és kevésbé megterhelő munkával. Egy jó módszer ezt az igényt bizonyos szintig ki tudja elégíteni, és nem kevés terhet tud levenni a tanuló válláról, de az elvégzendő munka még így is jelentős mértékű.

A magántanári munkám lehetővé tette, hogy számos módszer eredményét vagy eredménytelenségét leszűrjem a magántanítványaim révén, hiszen több városban is tanítottam, és a tanítványaim különböző általános iskolákból, középiskolákból, gimnáziumokból, főiskolákról, egyetemekről, nyelvtanfolyamokról vagy magántanároktól érkeztek akár sokéves tanulást követően. A nyelvoktatásban elterjed módszerekről előre meg tudom mondani, hogy azoktól milyen eredményekre lehet számítani. A különféle oktatási módszerek tekintetében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy nem minden módszer vezet ugyanoda. Megfigyelhető, hogy még minidig vannak olyan módszerek is, amelyekkel objektív nyelvi paraméterekben számolva hozzávetőlegesen 40 év alatt, legfeljebb A2-es szintig, és csupán 2 készségben lehet eljutni.

A tanulónak döntenie kell: az eredményt választja-e, és aláveti magát az ahhoz szükséges módszernek, vagy a hogyant választja-e, és elfogadja, hogy azzal milyen szintű eredmény elérhető el. Amennyiben az eredményt választja, könnyen meglehet, hogy az óhaja-sóhaja háttérbe szorul, hiszen a kényelem, a tananyag nem szakszerűen megoldott könnyítése nem megengedhető, ha a céljáról viszont nem akar lemondani.

A nyelv élvezetesebb részét a tanuló tanár nélkül is megvalósíthatja, akár egy könyv elolvasásával, vagy filmnézéssel vagy anyanyelvűvel történő levelezéssel, bizonyos szinttől pedig beszélgetéssel. Amikor viszont részt vesz a kontaktóráimon, ott kemény munka folyik. Természetesen, mint nyelvtanárnak, nekem is feladatom ezt a munkát a lehető legélvezetesebbé tenni, de csakis addig a határig, amíg maga az oktatás és a tanulás minősége nem szenved csorbát.

A leendő nyelvtanulónak azt figyelembe kell vennie, hogy a tanárok általában ragaszkodnak a saját módszerükhöz, és ez az én esetemben is igaz. A nyelvoktatói munkámban sok rugalmassági tényező is van, de alapjában véve az általam kidolgozott módszert követem, mert ennek a hatékonysága felől vagyok meggyőződve, és így tudom biztosítani azt a minőségi szintet, amit nyújtani szeretnék a tanítványaimnak.

A leírtak gyakorlatban történő alkalmazását, valamint az egyéb apró, az egyes feladatok elvégzéséhez tartozó, hatékonyságnövelő módszereket a tanulóim személyesen is megtapasztalhatják. Elmondhatom, hogy néhány óra elteltével tanítványaim megszokják és megszeretik az általam használt tanítási módszert, és kitartóan, hűségeses végigcsinálják a kurzusprogramot elérve kitűzött nyelvi céljaikat.

A nyelvoktatói munkámmal és az alkalmazott módszeremmel kapcsolatos kézzel írt tanulói és szülői vélemények egy emlékkönyve gyűjtve személyesen az oktatás helyszínén elolvashatók.

 

♦♦♦

 

FELÜDÜLÉSKÉPPEN:

Történt egyszer, hogy egy diákommal az idegennyelv-elsajátítás és más tantárgyak elsajátítása közti legfőbb különbségeket igyekeztem megértetni, mikor jött egy ötlet, hogy a nyelvtanulást párhuzamba állítsam a testépítéssel. Emlékszem, hogy mennyire örült, mikor korábban érthetetlennek tűnő törvényszerűségeket a példán keresztül sikerült megértenie. Azóta egyéb szempontokkal is bővítettem ezt az összevetést, melyet annak reményében osztok most meg, hogy talán másoknak is segítségére lehet. A példa, amelyet most tegező formában adok közre, jól illusztrálja, hogy milyen szemszögből lesz a nyelvtanárból a rövid távú memóriát edző idegennyelvi tréner.

Íme a példa:

Találtál egy csúcsmodern gépekkel felszerelt edzőtermet profi személyi edzővel. Rendszeresen látogatod az edzőtermet, azonban Te csak ülsz, és okosan bámulsz ki a fejedből, soha nem állsz neki az edzésnek. Hallgatod az edzőt, ahogy az edzésről csodálatosan beszél. Napról napra egyre többet tudsz elmondani a teremről, a gépekről, az edződről, a sportolásról, csak éppen a tested nem fejlődik sehova, nem nőnek az izmaid.

Az, hogy találtál egy kiváló nyelvtudással rendelkező és hatékony módszerrel dolgozó nyelvtanárt, aki komoly eredményeket fektetett már le a nyelvoktatás terén, és rendelkezik a megfelelő tárgyi feltételekkel, ami szükséges egy idegen nyelv elsajátításához, még önmagában nem elég. A tudást akkor fogod megszerezni, ha Te magad gyakorolsz, és pontosan követed a tanár utasításait. Egy idegen nyelv minőségi szinten a tanuló aktív szerepvállalása mellet sajátítható el.

Gyermekeknek a súlyzós edzések még nem ajánlottak. A gyermek testalkata a legtöbb géphez még nem megfelelő, nehéz edzéseket még nem tud végezni.

A legintenzívebb módszerek előfeltétele, hogy a tanuló bizonyos kort már elérjen, annak érdekében, hogy nagyobb tananyagmennyiséget tudjon egyszerre elsajátítani, és nagyobb intenzitású munkára legyen képes. Számos hatékony feladattípus gyerekeknél még nem alkalmazható.

Gyermekkorod óta rendszeresen és sokat mozogsz, de még csak most szeretnéd elkezdeni a súlyzós edzést. Mivel tested hozzászokott a mozgáshoz, általánosságban véve jó alapizomzattal rendelkezel, amely lehetővé teszi, hogy szép ütemben haladj majd az edzésekkel. Ugyanakkor a súlyzós edzést Neked is az alapoktól kell felépítened, és most már célirányosan edzened kell a különböző izomcsoportokat.

Amennyiben gyermekkorodban jártál rendszeresen idegen nyelvi órákra, akkor általános nyelvérzékfejlesztő órákon vettél részt, amely jó alapot fektetett le ahhoz, hogy később egy szisztematikusan felépített nyelvoktatás során a felmerülő akadályokat könnyebben vedd, gyorsabban haladj a tananyagban. Azonban az idegennyelv-elsajátítást ebben az esetben is kezdő szintről kell felépíteni a nyelvi alapok és a rájuk épülő nyelvi készségek célirányos fejlesztésével.

Súlyzós edzés során amennyiben nem edzed külön-külön minden izomcsoportodat, akkor a tested aránytalanul fog fejlődni. Némileg a testgyakorlatok közvetve hatással vannak más izomcsoportokra is, de nem kellő mértékben, és az aránytalanság észrevehető, látható lesz.

A két nyelvi alap és a négy nyelvi készség csak akkor fejlődik egyformán, ha párhuzamosan vannak fejlesztve. Egy nyelvi készségben elért eredmény valamilyen szintig hozzájárul egy másik nyelvi készség fejlődéséhez, de önmagában még nem megfelelő mértékben. Igazán szép eredményt akkor lehet elérni, ha mind a két nyelvi alap és mind a négy nyelvi készség külön-külön, célirányosan fejlesztésre kerül.

● Az edzések során megtapasztaltad, hogy az edzések gyakoriságának és intenzitásának a hatékonyság tekintetében van egy felső korlátja, amit ha túllépsz, a folyamat kontraproduktív lesz, hiszen az intenzitás akarva-akaratlanul visszaesik, és a folyamat még káros következményekkel is járhat pl. sportsérülések. Nem lehet naponta túl sok órát a legnagyobb intenzitással edzeni, a szervezetnek szüksége van pihenésre, regenerálódásra.

Naponta túl sok órában nem lehet a legnagyobb intenzitással idegen nyelvet tanulni. A rövid távú memóriát legintenzívebb edző módszerek nagyon szívják a szellemi energiát, így hamar jelentkezik a fáradtság és a fáradtsággal együtt az intenzitás csökkenése. Ezért a túl sok tömbösített óra automatikusan az intenzitás csökkenését is maga után vonja.

Sportolóként tudod, hogy bár az izom az edzés hatására, de nem az edzés alatt, hanem utána fejlődik. A regenerációs idő alatt történő ún. túlkompenzálás révén fog tudni egyre többet bírni. Ha nem hagyjuk a szervezetet regenerálódni, a fejlődés akár jelentős mértékben is lelassulhat.

Az idegennyelv-elsajátítás folyamatában létezik az úgynevezett ülepedési idő, ami alatt azt a folyamatot értjük, amikor az agy feldolgozza a tanultakat, és a rövid távú memóriában tárolt információ átkerül a hosszú távú memóriába. Ez nem közvetlenül a tanulási folyamat alatt történik, hanem egyéb pihentetőbb tevékenységek során vagy akár alvás közben. Az ülepedési idő alatt a rövid távú memóriánk kapacitása felszabadul, és készen áll új tananyagmennyiség raktározására.

A rendszeres súlyzós edzések hatására a tested szépen fejlődik, és egyre nehezebb súlyokat tudsz felemelni. Adott súlyt először nehezen, erőlködve, majd a rendszeres ismétlések révén idővel egyre könnyebben tudsz emelni. Azt, hogy mikor érik be a következő súlyemelés, a tested diktálja. A teljesítményedet az edződ folyamatosan figyeli, és edzésprogramodat annak megfelelően alakítja.

A nyelvi szintek egymásra épülnek, az egészen egyszerűtől az egyre nehezebb, bonyolultabb nyelvi elemek felé haladva. A szintek nem kihagyhatóak, szigorúan egymásra épülnek. Az egyes tréningek elején a gyakorlatokat nehezen, nagy koncentrációval oldja meg a tanuló, majd az ismétlések eredményeként válik számára könnyűvé, rutinszerűvé. Amikor beérett egy-egy tudásszint, jön a következő szintemelés.

Az edzés során elért eredményed nagymértékben függ a szakszerűen összeállított edzésprogramtól, valamint annak pontos betartásától. Fontos, hogy az egyes izomcsoportokra hatékony gyakorlatokat és megfelelően végezz.

A nyelvtanulás során elért eredmények nagymértékben függnek az elvégzett nyelvi feladatok fajtáitól. A feladatok szakszerű összeválogatása teszi lehetővé a nyelv különböző készségeinek a kiegyensúlyozott fejlődését.

Az edzések intenzitásából visszaveszel, olyan gyakorlatokat végzel, amelyeket élvezel. Ilyenkor az erőnlétedet fenntartod, de nem fejlődsz.

Vannak a nyelvtanulásban olyan feladatok, módszerek, amelyek a fejlődést, a tudásszint emelését szolgálják, és vannak olyanok, amelyek inkább csak az elért nyelvi szint fenntartására alkalmasak, különösebb fejlődést nem lehet velük elérni.

Úgy gondolod, hogy a lehető leghamarabb szeretnéd elérni célodat az edzésben. Rövid távon gondolkodsz, minél előbb szeretnél egy szép, kiedzett külsőt. Ezért úgy döntesz, hogy a hét minden napján 8 órát az edzőteremben fogsz tölteni. De rájössz, képtelenség nagy intenzitással ennyi időn keresztül folyamatosan edzeni úgy, hogy a szervezeted az edzés minden percét eredménnyé fel is tudja dolgozni. Azt az eredményt, amit el tudsz érni három év alatt heti néhány, de nagyon intenzív óra edzéssel, nem fogod tudni elérni egy-két hónap alatt pusztán azáltal, hogy az órákat időben összezsúfolod.

A rövid távú memóriát valóban nagyon intenzíven edző, ezáltal a leghatékonyabb feladatok nem végezhetőek adott időben sokáig. Az intenzív szellemi munkabírásnak határa van, az intenzitástól az agy hamar elfárad, és szüksége van a tanultak feldolgozására, raktározására is. Amit három év alatt heti néhány, de nagyon intenzív tanulással el tudsz érni, azt nem fogod tudni elérni egy-két hónap alatt pusztán azáltal, hogy a tanórákat tömbösíted.

Ha abbahagyod a rendszeres edzést a visszaesés elkezdődik. A visszaesés mértéke azonban függ attól, hogy milyen szinten hagytad abba az edzést és mennyi időre. Az edzés újbóli folytatásával viszonylag rövid idő alatt visszanyerheted azt a formád, amit elveszítettél.

Ha megtanulsz egy idegen nyelvet valamilyen tudásszintig, majd abbahagyod a tanulását, bizonyos idő elteltével kezd a tudásod passzívvá válni, majd hosszú idő elteltével a passzív tudás felejtésé alakulhat. Azonban ha újra elkezdesz foglalkozni a nyelvvel, visszanyerheted régi tudásodat. Az, hogy milyen gyorsan nyered vissza a tudásodat, nagymértékben függ a korábban elsajátított ismeretek minőségétől. Miután idegen nyelvi tanulmányaidban elérted a kívánt tudásszintet, időnként valamilyen formában használnod kell a tudásodat, hogy aktívan tartsd. Szerencsére korunk világában ez könnyűszerrel megtehető.

Megvettél magadnak otthonra egy kondigépet, és úgy gondolod, majd egyedül kiedzed tökéletesre a tested. Azonban a kezdeti lelkesedés alábbhagy, nincs kellő motivációd és elmarad az eredmény. Ha mégis használod időnként vagy akár rendszeresen a gépet, észreveszed, hogy nem edzi az egész testedet, és a fejlődés ütemével sem vagy megelégedve.

Egy nyelv sokkal több annál, hogy az egy-két könyvben tananyagként összetömöríthető legyen. A teljes kompetenciaszint eléréséhez a könyvek önmagukban kevésnek bizonyulnak. A jól felkészült, tapasztalt nyelvtanár elengedhetetlen szakmai segítséget nyújt, hogy a siker útjában álló akadályokat a tanuló sikeresen vegye. Számos szakmai problémára a tanuló önállóan nem fogja megtalálni a választ. A nyelvtanár a nyelvoktatói munkáján felül még nagyon fontos szerepet tölt be azzal, hogy motivál, értékel és megfelelő haladási ütemet diktál a fejlődéshez, és lehetővé teszi, hogy a tanuló az adott idegen nyelvet valóban minőségi szinten sajátíthassa el.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy teljesen kezdő sportolóként egy-két hónap edzéssel máris megmérettetik magukat egy testépítő versenyen, gondolván, hogy előbb minősítést szereznek, majd utána, ha lesz kedvük és idejük majd ráérnek még kiedzeni magukat.

Feje tetejére állt világ! Időnként akad olyan nyelvtanuló, aki előbb szeretné a nyelvtudást igazoló bizonyítványt kézhez venni, mint a nyelvtudást megszerezni. Az ilyen tanuló minden bizonnyal szívesen tanulna olyan nyelvtanárnál, aki majd ezután fogja megszerezni nyelvtudását. 

A kitartásod meghozta eredményét, és a sok edzésnek köszönhetően szépen kiedzett külsőre tettél szert. Vannak, akik elismernek és csodálják a kitartásodat, a sok-sok apró munkát, amit belefektettél, tanácsot kérnek tőled és követni fognak. Vannak, akik egyáltalán nem értékelik a kitartásod és a kemény munkád, sőt egyenesen megvetnek, mert úgy gondolják, mekkora egy tehetségtelen alak vagy, hogy ennyi időt és energiát fektetsz olyan dologba, ami manapság a modern csodabogyókkal hetek alatt elérhető.

Egy idegen nyelv adott szintekig történő sikeres elsajátítása sok-sok apró lépés megtételének eredményeként születik meg. Rendszeres és kitartó munkát kíván meg a tanártól és a tanulótól egyaránt. A módszertani fejlesztések segíthetik, megkönnyíthetik a munkát, de csodákra nem képesek. Érdemes megvizsgálni, hogy az egyes módszertani fejlesztések valóban hatékonyabb és jobb minőségű nyelvtudást eredményeznek-e, vagy csak részeredményhez és jelentősen megkurtított nyelvtudáshoz vezetnek, ami még nagyon messze van a tanuló valódi céljától.

 ♦♦♦

 

Remélem, hogy a példámon keresztül sikerült egy lépéssel közelebb vinnem ahhoz, hogy a nyelvtanulásban fellelhető törvényszerűségeket, amelyeket esetleg még nem ismert, Ön is megérthesse.