ANYANYELV ÉS IDEGEN NYELV

Amikor 1995/96-ban egy tanévet az Amerikai Egyesült Államokban tölthettem, lehetőségem nyílt 19 államba eljutni, és az utazások alkalmával számos kint letelepedett magyarral hozott össze a sors. Legtöbbjük '56-ban kényszerült elhagyni szülőföldjét, Magyarországot. Amikor találkoztam velük, akkor már hosszú évtizedek óta (40 éve) kint éltek az Egyesült Államokban. Azt gondolhatnánk, hogy ezalatt a hosszú idő alatt tökéletesen elsajátították az angol nyelvet, és hogy a kint született gyermekeik kétnyelvűek lettek. Ez azonban korántsem így történt.

A befogadó családomban az anyuka kint született magyar szülők gyermekeként, és bár a szülei otthon magyarul beszéltek egymással, felnőtt korára már teljes mértékben angol ajkú lett, a magyar nyelvet nem sajátította el, gyermekkorából csupán egy-két magyar szóra emlékezett. Azok a kitelepült magyarok, akikkel találkoztam, egyik sem tudta továbbadni édes magyar anyanyelvét a kint született vagy nagyon fiatal korban kivitt gyermekének.

A felnőtt szülőknek koruknál fogva már nem volt lehetőségük részt venni közoktatásban, így angol nyelvtudásukat többnyire abból szerezték, amit a mindennapok során hallás után elsajátítottak, ez azonban hosszú évtizedek múltán sem volt elég ahhoz, hogy hivatalos teendőiket önállóan el tudják intézni, továbbra is nyelvi közvetítő segítségére szorultak, és többnyire nem tudtak jól írni se olvasni angolul. Így a szülők angol nyelvtudása sok kívánnivalót hagyott még maga után, és a legszomorúbb az, hogy akiknél a nyelvtudás megrekedt egy nagyon alacsony szinten, ott a szülő és gyermeke elveszítette egymás között a hatékony kommunikáció lehetőségét biztosító közös nyelvet. Belegondolhatunk abba a veszteségbe, amit ez automatikusan maga után vont a kapcsolatukra nézve. Számos ilyen esettel találkoztam, és ez nemcsak a kitelepült magyaroknál volt megfigyelhető. Az amerikaiak többsége tudta, hogy ősei honnan, melyik európai országból származtak, azonban annak nyelvét és kultúráját már nem ismerte.

Lehet, hogy a külföldön élő szülők gyermeke két nyelvet ért és használ a korai években, hiszen otthon a szülőkkel magyarul beszél, és az óvodában, a játszótársakkal pedig idegen nyelven, azonban a nyelvelsajátítás ezekben a korai években még egyáltalán nincs befejezett állapotban, sőt az oroszlánrésze még csak ezután következik, az értelem fejlődésével párhuzamosan a nyelvismeret is egyre bővül, gazdagodik. A gyermek későbbi domináns nyelve pedig az lesz, amilyen nyelven a közoktatásban az oktatást kapja. A rengeteg leadott óra, a számos áttanulmányozott könyv, a sok házi feladat mind nyelvismeretét is gyarapítja egyben, mivel a nyelv minden tantárgy elsajátításánál eszközként jelenik meg, és idejének jelentős részét az iskolában tölti. Így a szülők nyelve később háttérbe szorul, mert a nyelvelsajátításban az otthoni beszélgetések nem tudják betölteni azt a szerepet, amit az iskolai évek töltenek be, ennélfogva a gyermek későbbi domináns nyelve az lesz, amilyen közegben él és tanul.

Olyan esetben láttam megvalósulni, hogy a gyermek valóban kétnyelvű lett, amikor angol/amerikai szülők nyelvtanárként Magyarországon éltek. A különbség javarészt abban mutatkozott meg, hogy a gyermeknek lehetősége volt a magyar nyelv mellett a szülője nyelvét is tanulnia a közoktatásban is, illetve számos egyéb más lehetősége is adódott, hogy az angol nyelvvel találkozzon, nem úgy mint a kint élő magyaroknak a magyar nyelv esetében. Mindemellett a gyermek domináns nyelve ebben az esetben is az a nyelv lett, amilyen nyelven a közoktatásban tanulmányait folytatta, így jelen esetben a magyar.

Nagyon sok olyan fiatal keresett már fel, akik több évig, akár 5-8 évig is angol nyelvterületen dolgoztak, és ennek ellenére teljesen kezdő szintről indultak nyelvtanulóként. Sok külföldöt megjárt magántanítványom esetéből vonhattam le a következtetéseimet. Számos tényező befolyásolja, hogy a külföldön töltött évek hozzájárulnak-e az adott idegen nyelv elsajátításához, és ha igen, akkor milyen mértékben. Az első és legfontosabb, hogy van-e már idegennyelv-ismerete az illetőnek mielőtt kimegy külföldre, ugyanis ha nincs mit gyakorolnia, akkor nincs minek fejlődnie, emellett teljesen kezdő szintről az idegennyelv-elsajátítás folyamatát számos olyan nehézség tarkítja, amelyek előzetes tanulással elkerülhetőek lennének. A munkakör is nagymértékben befolyásolja, hogy milyen ütemben fejlődik valakinek az idegennyelv-ismerete. Annak, aki szellemi munkát végez, többnyire intenzívebben kell használnia a nyelvet, míg fizikai munkát végzőknél csak időközönként. Továbbá az is jelentős szempont, hogy a közvetlen környezetében csak idegen ajkúak élnek-e, vagy a saját anyanyelvét is tudja használni, mert az utóbbi esetben kommunikációs igényét idegennyelv-használat nélkül továbbra is nagymértékben ki tudja elégíteni, így kevésbé fejlődik idegennyelv-ismerete. Azok, akik már valamilyen szintű nyelvtudással mennek ki külföldre, gyakran számolnak be arról, hogy passzív nyelvismeretünk jön elő, és válik idővel aktív ismeretté, és valójában kevés új ismerettel gyarapodik nyelvtudásuk, hacsak nem foglalkoznak tudatosan a nyelvtanulással. A külföldön élők idegennyelv-elsajátítását elősegítendő számos olyan nyelviskola működik külföldön is, ahol kétnyelvű oktatók dolgoznak.

Amikor nekilátunk egy idegen nyelv elsajátításának, akkor a következő legfontosabb szempontokat tartsuk szem előtt:

 Egy nyelv sokkal több annál, minthogy azt egy egyszerű tantárgyként fogjuk fel.

A nyelv az értelemtől nem elválasztható, születésünktől fogva egészen felnőtté válásunkig folyamatosan gyarapodik, gazdagodik. Anyanyelvünk legintenzívebben az iskolákban eltöltött tanulmányi évek alatt fejlődik, és még felnőtt korban is az új ismeretek befogadásával tovább gyarapodhat.

Idegennyelv-ismeretünk mércéje nem egy gyermek anyanyelvi tudása, hanem egy fiatal felnőtt értelmiségié.

Idegennyelv-elsajátítás során sokkal kevesebb idő alatt kell elérjük nyelvi céljainkat, mint amennyi idő anyanyelvünk elsajátítása esetében rendelkezésünkre állt, ezért a különféle hatékony nyelvoktatási módszerek ezt figyelembe is veszik.